Top Social

Short story from the other aspect / A novella a másik szemszögből

Friday, July 1, 2011
Some of my readers wrote comments to the "Unconventional short story" post saying how actual it was for them and how good idea it was to show it. I replied that someone who is really close to my heart wrote the story from his point of view and if you are curious, I can show it too. Some of you were interested, so here it is, honestly I think it's so much better than mine and I can't stop reading it, it is just beautiful ♥ I may be a bit prejudiced because I like the person so much, but this time I let you decide, tell me your opinion, hope you'll like it as much as I do :) (I didn't write the story, but it was me who translated it.)

Néhányan miután elolvasták a novellát, írták hogy mennyire aktuális nekik is és milyen jó hogy kitettem. Írtam hogy valaki aki nagyon közel áll hozzám, megírta a másik nézőpontból is a történetet és ha kiváncsiak vagytok rá, megmutatom azt is. Érdeklődtek utána, tehát itt is van, őszintén megmondom szerintem sokkal jobb lett mint az enyém és nem győzöm elégszer elolvasni, gyönyörű lett ♥ Lehet kicsit elfogult vagyok az illető személye miatt, de mondjátok meg Ti, remélem azért nektek is tetszeni fog :) (A történetet tehát nem én írtam, de én fordítottam.)


Anonymus: For You

And morning came.. Sadly I realized that the situation is serious this time. The fact that we shouldn’t constrain all this started to outline in my head, but still I could only think about all the shared beautiful moments. Things that I remember to gladly, and without them I feel I would never be the same person as I am now..
The reason of this huge change is the woman I feel I’ve waited for all my life, but now it seems that it just won’t work out.. It did not make the situation easier that she was there with me that day.. The morning was hard, we did not speak to eachother a single word, though my only desire was to turn back time and to change the night before..
The day passed and we knew that our story was finished that shouldn’t have ended like this..
The pain was eating my heart out, it didn’t let me alone and I couldn’t let it go.. I kept reconsidering whether it’s worth all the efforts..
In my head I knew exactly what I should do, that I may ruin myself but in my heart I felt I mustn’t let her go.. She means way too much to me than I could forget her so easily.
After this long day, I went to sleep with an empty head, without thoughts and secretly I was hoping it was just a nightmare and I should wake up soon..
The next day I woke up tired, and I knew that this day won’t be easier than the previous one.. The terrible night was floating in front of my eyes and I was unable to move on..
I just didn’t feel myself whole without her.. The absence of her and an opposite feeling that I must end this fulfilled all my time during the day. It was a bit ironic because it was Saturday, and before, it was a regular programme for us to spend Saturday afternoons together.. The wonderful afternoon was cancelled this way, instead I tried to forget, buti t wasn’t that much easy..
Sunday was busy, luckily, I didn’t have time to fret myself on the fact that I may lose the love of my life.. My mood was neutral, kinda indifferent, I just felt absence inside.. In my head I heard her beautiful voice, my eyes saw her eyes, whenever I was thinking about her..
„This was a bad weekend”, that was the diagnosis, while I set my alarm clock.. After such a tiring, busy yet sad day I fel I’m not satisfied where I tend to be. I just need her, because I need someone to save my heart from this terrible world..
Monday morning I woke up with dozens of questions in my head. By that time ambivalent feelings were evolving inside me, I really didn’t know what I wanted.. I was thinking about her a lot.. What is she doing? Does she miss me or she just moved on easily and the two of us together didn’t mean a thing to her unlike me…?
I was feeling bad because every sign suggested this… Deep inside it really hurt me and I felt this can’t be like that.. Monday ended but the situation did not get any better, I was frustrated and I went to bed feeling disappoinzed.. That’s how Tuesday passed but all those questions just didn’t leave me alone..
In the evening I had an idea that caused unexpected events.. I decided to visit her secretly, and maybe if Fate lets us, we can meet and we can make everything clear. Unfortunately it didn’t turn out that way.. I was just wandering around in the neighbourhood, but did not take the courage to call her if she’s at home.. I was about to give it up and thought about going home, when my phone rang.. She wrote me. It was a bit blurry at first what she wanted, but then it was pretty clear that she did the same as me. She departed to search for me so maybe we can solve the unsolvable. So I departed too to my favourite place hoping I will find her there. Even when taking the last metres I did not belive she will be there. But she was. My heart was beating intensely and when I saw her, some strange feeling run down my spine, I was crawling all over. It was unbelievable that she was there. I sat beside her, we did not say a word, we were just smiling… The frogs were croaking, but I didn’t bother, it’s unspeakable how happy I was. I spent these days in doubt, being uncertain, believing that I will lose the one I love more than anything forever. Then I realized that I want to live my whole life next to her…

Anonymus: Neked

…És eljött a reggel.. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a helyzet valóban komoly.. A tény, hogy nem kellene erőltetni, már körvonalazódott a fejemben, de ugyanakkor csak a szép pillanatokra tudtam gondolni. Olyan dolgokra, melyekre szívesen gondolok vissza, melyek nélkül úgy érzem nem is lennék az, aki most vagyok..
Eme hatalmas változás oka az életemben az a nő, akire úgy érzem egész életemben vártam, de most mégis úgy tűnik, hogy ennek ellenére ez mégsem működik.. A helyzetet nehezítette, hogy aznap ott volt velem Ő.. A reggel nehezen telt, egy árva szót nem szóltunk egymáshoz, pedig minden vágyam az volt, hogy bárcsak az este máshogy alakult volna..
Az a nap annak tudatában telt, hogy ezzel lezárult egy történet, melynek talán nem lenne szabad így véget érnie..
A tény, mely belülről mardosott, ott motoszkált egész nap előttem, és nem tudtam szabadulni tőle.. Folyton az járt a fejemben, hogy vajon érdemes e annyiban hagyni..
Fejben tudtam, hogy mit kellene tennem, hogy ezzel lehet csak tönkreteszem magam, viszont a szívemben éreztem, hogy nem szabad elengednem.. Túlságosan sokat jelent nekem ahhoz, hogy el tudjam felejteni..
Eme hosszú nap után üres, gondolatoktól mentesen feküdtem le aludni, és titokban reméltem, hogy ez csak egy rossz álom, melyből ideje lenne felébredni..
Másnap reggel fáradtan keltem, és tudtam, ez a nap sem lesz könnyebb az előzőnél.. Az a szörnyű este még mindig ott lebegett a szemem előtt, és képtelen voltam továbblépni.. Egyszerűen nem éreztem magamat teljesnek nélküle.. A hiány, és a bennem dúló akarat, hogy véget vessek ennek, lassan kitöltötték minden percemet. Némi irónia is csapódott a történethez, ugyanis szombat volt, amikor is rendszeres program egy együtt töltött csodás délután.. A csodás délután elmaradt, és felváltotta a felejtés, mely nem is volt olyan könnyű..
A vasárnap szerencsére elég sűrűn telt, nem is volt időm rágódni a tényen, hogy lehet elveszítem életem szerelmét.. A hangulatom még mindig semleges volt,  mert a hiányt éreztem legbelül.. A fejemben csengett gyönyörű hangja, a szemem előtt lebegett a tekintete, akár hányszor csak rágondoltam..
„Ez egy rossz hétvége volt”, konstatáltam este, miközben éppen az ébresztőt állítottam be.. Egy ilyen fárasztó, tartalmas és szomorú nap után úgy éreztem, nem vagyok elégedett azzal, ahol most tartok. Nekem szükségem van rá, mert kell, aki megmenti a szívem ettől a szörnyű világtól..
Hétfő reggel, gondolatok tucatjával a fejemben ébredtem. Ekkorra már elég vegyes érzelmek alakultak ki bennem, már tényleg nem tudtam, mit is akarok valójában.. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet vele.. Mit csinálhat? Hiányzom e egyáltalán neki, vagy csak könnyedén továbblépett, és nem is tulajdonít akkora jelentőséget kettőnknek, mint én…? Minden jel erre utalt, emiatt kicsit rosszul éreztem magam... Legbelül nagyon fájt és éreztem, hogy ez nem lehet így..  Véget ért a hétfő, de a helyzet nem javult, unott, és csalódott hangulatban tértem nyugovóra..  Így telt el a kedd is, de nem hagyott nyugodni az a rengeteg kérdés..  Estefelé támadt egy ötletem, ami nem várt dolgokat eredményezett.. Kitaláltam, hogy titokban elmegyek hozzájuk, és talán, ha a sors is úgy akarja találkozunk, és végre tisztázódik minden. Sajnos nem így lett.. Csak bolyongtam a környéken, de nem volt bátorságom felhívni, hogy itthon van e.. Már kezdtem feladni, és arra gondoltam elindulok hazafelé, amikor megcsörrent a telefonom.. Ő irt. Kicsit zavaros volt elsőre, mit is szeretne valójában, de azután világossá vált, hogy ö is azt tette, amit én. Elindult, hogy felkeressen, hátha meg tudjuk oldani a megoldhatatlant. Elindultam hát kedvenc helyemre, hátha ott találom. Még az utolsó métereken sem hittem el, csak reméltem, hogy ott lesz. És ott volt. A szívem hevesen vert és amikor megláttam, valami furcsa, bizsergő érzés futott át rajtam. Hihetetlen volt, hogy itt van. Leültem mellé, de nem szólaltunk meg, csak mosolyogtunk... A békák csak kuruttyoltak, de most ez sem zavart, mert elmondhatatlanul boldog voltam.
Ez a néhány nap vívódás az érzelmeimmel abban a hitben telt, hogy örökre elveszítettem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek. Akkor rájöttem, vele akarom leélni az életemet…


4 comments on "Short story from the other aspect / A novella a másik szemszögből"
  1. Nagyon szép ez is. De nekem mégis a tiéd jobban tetszik, nekem jobban átjött, mint ez.

    ReplyDelete
  2. Szia,
    ez a novella is nagyon szép és megható. Bár nekem is a tiéd tetszett jobban. Ma elküldöm Neki, talán megindít benne valamit, bár valami azt súgja, nálunk nem lesz happy end.
    Köszönöm, hogy segítettél:)

    ReplyDelete
  3. Dominika: Köszönöm :) Vicces, én azt hittem mindenkinek ez fog jobban :D

    felderengőelmerengő: van esetleg fejlemény? Elolvasta? :) Nincs mit, én köszönöm hogy elolvastad :)

    ReplyDelete
  4. thank you for using my video! i appreciate it :)

    ReplyDelete

Auto Post Signature

Auto Post  Signature