Top Social

How blogging helps to improve your self esteem? / Hogyan javítja a blogolás az önértékelést?

Saturday, January 7, 2012

Today I’d like to write about an interesting topic that one of my fellow blogger mates, Shybiker wrote about. He found an article about the blogging behaviour of teens, that named this page as the source http://www.sciencedaily.com/releases/2012/01/120104115104.htm. Research has shown that writing a personal diary and other forms of expressive writing are a great ways to release emotional distress and just feel better. Blogging gives us a free way of expression and easy communication with others.
Though I’m not a teenager anymore, I totally feel the article, that is trying to reflect on how useful the internet can be for the youth if they use it wisely. Being a teen is hard, a lot of them is revolting, they feel like noone understands them. It can be useful to keep a diary and to write down our feelings, letting our hurting memories go or just recording the happy moments we can read later (well this is true for any age but for this one particularly). Since blogs are so popular, it became trendy to post our writings, pictures, and those who enable comments can get a feedback from other people.

Ma egy érdekes témáról szeretnék írni, amire egyik bloggertársam, Shybiker hívta fel a figyelmemet. Ő talált egy cikket a tinédzserek blogolási szokásáról, ami forrásként a http://www.sciencedaily.com/releases/2012/01/120104115104.htm oldalt nevezte meg. A szóban forgó kutatás azt vizsgálta, milyen hatással van a tinikre a blogolás. Kimutatták, hogy a naplóírás nagyszerű arra, hogy levezessük az érzelmi stresszt és jobban érezzük magunkat. A blogolás által szabadabban fejezhetjük ki önmagunkat és könnyebben kommunikálunk másokkal.
Bár már nem vagyok tinédzser, abszolút átérzem a cikk lényegét, ami arra próbál rávilágítani, mennyire hasznos a fiatalságnak az internet, ha okosan használják. A tinédzserkor nehéz, sokan lázadnak ilyenkor, úgy érzik, nem értik meg őket. Hasznos lehet, ha naplót vezetünk és leírhatjuk érzéseinket, ezáltal kiírva magunkból a fájó emlékeket vagy éppen az örömteli pillanatokat, melyeket később visszaolvashatunk (ez persze bármely életkorra igaz, de ilyenkor különösen). Mióta teret hódítottak a blogok, menő dolog lett posztolni írásokat, képes beszámolókat, sőt, aki engedélyezi a kommenteket a blogján, még visszajelzést is kaphat más emberektől.

blogging-

This part is the extract of the article, I’ve put it here so I can translate it to my hungarian followers :)
The researchers randomly surveyed high school students, who had agreed to fill out a questionnaire about their feelings on the quality of their social relationships. A total of 161 students -- 124 girls and 37 boys, with an average age of 15 -- were selected because their scores on the survey showed they all had some level of social anxiety or distress. All the teens reported difficulty making friends or relating to the friends they had. The researchers assessed the teens' self-esteem, everyday social activities and behaviors before, immediately after and two months after the 10-week experiment.
Four groups of students were assigned to blog. Two of those groups were told to focus their posts on their social problems, with one group opening the posts to comments; the other two groups could write about whatever they wanted and, again, one group opened the blog up to comments. The number and content of comments were not evaluated for this experiment. The students could respond to comments but that was not required. Two more groups acted as controls -- either writing a private diary about their social problems or doing nothing. Participants in the writing and blogging groups were told to post messages at least twice a week for 10 weeks.
Four experts, who held master's or doctoral degrees in counseling and psychology, assessed the bloggers' social and emotional condition via their blog posts. Students were assessed as having a poor social and emotional state if they wrote extensively about personal problems or bad relationships or showed evidence of low self-esteem, for example.
Self-esteem, social anxiety, emotional distress and the number of positive social behaviors improved significantly for the bloggers when compared to the teens who did nothing and those who wrote private diaries. Bloggers who were instructed to write specifically about their difficulties and whose blogs were open to comments improved the most. All of these results were consistent at the two month follow-up.
Although cyberbullying is extensive, it could be noted that almost all responses to the participants’ blog messages were supportive and positive, the volunteer blogger got lots of good advice and compliments.


And now let’s see what I think about the topic :)
In this more than one year since I started blogging my life has changed completely. I don’t know if my self esteem has improved... in my opinion I will always have problems with that, though I never show that on the outside, so it may seem my ego is huge and I’m thinking too much about myself. But believe me, if there is someone who knows their limits, it’s me. But I’m desperate to overstep this.
At first I didn’t believe those who said my style was crap: I was sure I knew it right, I didn’t listen to the comments that said my outfits were lame.
But for a while now I get much less from these... since I got to know Imi and he started to take pictures of me. Then I became more aware of what I was wearing, because someone came into my life who always had something to say, something really honest, that wasn’t always pleasant. So I started to dress more modestly comparing to my old self, and I noticed that readers liked the change.
It was after this that I bought a new camera. To tell you the truth, we had a row with Imi and it seemed like he will never take a picture of me again, but I wanted to keep up the good work, so I decided to buy the machine. That was also the time when my trial period was over at my workplace, I got my last salary, still I spent most of it on the blog this way. All the trolls have no idea about this. And how little do they know :)
Last year I had ups and downs, sometimes I wrote about it here, and that’s when the article comes in focus: You, my Readers always stood by me and supported me, so somehow I always got through these hard times. This is such a good feeling! It’s good to know I have something I can be proud of, that I created and that hundreds know and like. When I feel like I don’t succeed in anything, I just think about the blog and I’m smiling inside.
So my self esteem may have not improved but my style has, so there is an evolution. Neither did my ability of making friends changed, before the blog I was always on forums where I could chat with people of the same interest as me, so this was nothing new. As for the real life, I was always friendly and sociable, so unlike people on tumblr who keep bitching on me, I don’t live my social life online :P
Speaking of tumblr: these people just can’t get over I exist, but unfortunately they keep repeating themselves, laugh at my old outfits, my boring face expressions, my bad location chocies. So we’ve came a long way here, but it’s worth it, I got so much I’ve never expected I would :)
What I love in blogging is that I can see my old pictures, remember my old experiences. So I continue my old diary here, and when I write a soulful post and someone says they feel the same, I feel touched.
Maybe if I was a teen and a high school student now, blogging came handy. I’m sure you have read on the blog how much I hated that period of my life because my classmates just never left me alone with their mean comments. But I was (and still I am) a completely average girl, like everyone else. I’m glad I learned a lot from these situations, I’m not that naive anymore, those who bid defiance to me, won’t bag what they get after :)) I know now I don’t have to tolerate everything.
Do you know how many people told me: „Don’t care about them, they will get bored with bitching...” Well, 4 years have passed and they never got bored with it for a minute, so if I could go back, I’d punch that idiot in the face who told me that :) I should have took up the gauntlet and snap back. I could have saved a lot of sad moments. Trust me, sometimes this is the cure, if you are like me and are going through the same, then try this.
Maybe I strayed away from the blogging topic a bit, but this article inspired me, hope you didn’t get bored too much :D
But I’m really curious about the experience of my readers who have a blog too or just keep a diary. This question is for you: Did you improve? Do you think the article is right?
XOXO,
Lidia

PS: I've brought 2 pictures for today. In every december, the Public Transport Company of Budapest decorates a tram, I traveled with it about 1 or 2 years ago, here are the pics :) Too bad I didn't have the chance (time :/) to travel with it last december/this year :(

                                                                                                                                                                 

Itt megpróbáltam összeszedni a lényeget, ami a cikkből van átvéve, majdnem szóról szóra, igyekeztem hiteles fordítást adni.
A kutatók gimnáziumi tanulókat kértek meg arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet az érzéseikről és szociális kapcsolataik minőségéről. A kiértékelés után összesen 161 fiatalt - 124 lányt és 37 fiút 15 év átlagéletkorral – választottak ki. Náluk a kérdőívek szerint mind bizonyos fokú szorongás vagy érzelmi stressz állt fenn. Az összes tinédzsernek nehézsége volt a beilleszkedéssel és nehezen teremtettek kapcsolatot másokkal. A kutatók figyelték, hogyan változik a fiatalok önértékelése, mindennapos szociális tevékenysége és viselkedése a kísérlet előtt, közvetlenül utána, illetve 10 hónappal a 10 hetes kísérlet után.
Négy csoport tanulót jelöltek ki blogolásra. 2 csoportnak meghagyták, hogy a bejegyzéseikben szociális problémákkal foglalkozzanak, ebből az egyiknek engedélyeznie kellett a hozzászólásokat; a másik két csoport írhatott, amiről akart, de az egyiknek ismét engedélyeznie kellett a hozzászólásokat. A kommentek számát és tartalmát nem értékelték a kísérletben. A tanulók válaszolhattak a kommentekre, de ez nem volt feltétel. Volt még 2 csoport: ők vagy személyes naplót vezettek a szociális problémáikról vagy nem írtak semmit. A blogoló vagy író csoportoknak volt még egy feltétel: legalább 2x egy héten posztolniuk kellett 10 héten keresztül.
Négy pszichológiai és tanácsadói diplomával rendelkező szakértő vizsgálta a bloggerek szociális és érzelmi állapotát a blogbejegyzéseiken keresztül. Azok a tanulók, akik kizárólag személyes problémákról, rossz kapcsolatokról vagy alacsony önértékelésükről írtak, megállapíthatóan rossz szociális és érzelmi állapotban voltak.
A bloggereknél jelentősen javult az önértékelés, csökkent az érzelmi stressz és a szorongás is, míg ez nem volt elmondható azoknál, akik nem írtak semmit vagy csak privát naplót vezettek. Azok a bloggerek fejlődtek a leglátványosabban, akik a nehézségeikről írtak és engedélyezték a kommenteket.
Habár az „online erőszak” (ha úgy tetszik trollkodás ;) ) eléggé kiterjedt, mégis megfigyelhető volt, hogy szinte az összes válasz a résztvevők blogján támogató, megerősítő üzenet volt, sok jó tanácsot és kedves szót kaptak a vállalkozó bloggerek.

Most pedig lássuk, mit gondolok én a témáról :)
A több mint egy év alatt mióta blogolok gyökeresen megváltozott az életem. Nem tudom, önbizalom terén változtam-e... szerintem legbelül mindig is lesznek önértékelési zavaraim, bár ezt kívül sosem mutatom, emiatt úgy tűnhet, hogy hatalmas az egóm és szörnyen nagyra vagyok magammal :) De higyjétek el, ha valaki, hát én ismerem a korlátaimat. De minden erőmmel azon vagyok, hogy ezeken túllépjek.
Az elején nem hittem azoknak, akik azt mondták borzasztó a stílusérzékem: meg voltam győződve róla, hogy az a helyes, ahogy én gondolom és nem hallgattam a kommentekre, amik azt mondták rosszul csinálom, bénák a szettjeim.
Egy ideje azonban lényegesen kevesebbet kapok... mióta megismertem Imit és elkezdett fotózni engem. Akkor kicsit összekaptam magam, mert belépett valaki olyan az életembe, aki sosem hagyott szó nélkül semmit, mindenre volt egy keresetlenül őszinte megjegyzése. Elkezdtem figyelni rá, hogy kicsit visszafogottabb legyek magamhoz képest és úgy láttam az olvasóknak is tetszik a változás.
Ezután vettem egy új fényképezőt. Megmondom őszintén erre nem egyéb sarkallt, mint az hogy összevesztünk Imivel és úgy tűnt, nem fog többet fotózni, de akkor már tartani akartam a szintet, így lett jó minőségű kamerám. Akkor járt le a próbaidőm is az első munkahelyemen, megváltak tőlem és megkaptam az utolsó fizetésem, mégis a nagy részét ilyen módon a blogba fektettem. A sok engem fikázónak erről fogalma sincs. És mennyi mindent nem tudnak még :)
Tavaly nem kevés hullámvölgyben volt részem, ezt néha meg is írtam és itt jön képbe a cikk is: Ti, az olvasók mindig mellettem álltatok és támogattatok, én meg valahogy mindig átlendültem a nehéz időszakokon! Ez annyira jó érzés! Jó tudni, hogy van valamim, amire büszke lehetek, amit én hoztam létre, és amit sok százan ismernek és szeretnek. Ha úgy érzem, semmi nem jön össze az életben, csak erre gondolok és mosolygok legbelül.
Az önértékelésem nem változott, a cikk ezen része tehát nem igaz rám, de a stílusom igen, emiatt szerintem fejlődtem. Illetve az a képességem sem változott ahogy kapcsolatot teremtettem más emberekkel, a blog előtt is jelen voltam fórumokon ahol hasonló érdeklődésű emberekkel csevegtem, tehát ez sem újdonság számomra :) A való életben pedig mindig is közvetlen voltam, tehát a tumblr fikázókkal ellentétben pl. én nem online élem a szociális életem :P
Ha pedig már szóba került a tumblr: ezek valamiért nem tudnak napirendre térni afölött, hogy létezem, de sajnos már ők is csak önmagukat ismételgetik, a régi szettjeimen élcelődnek, az unalmas fejtartásomon és a szerencsétlen helyszínválasztásaimon. Szóval rögös volt az út idáig, de megérte, máris annyit kaptam ettől az egésztől amennyit álmomban sem gondoltam volna, hogy fogok :)
Amit imádok a blogomban, az az, hogy visszanézhetem a régi képeket, átélhetem ezáltal az akkori élményeket. A régi naplómat tehát most itt folytatom, amikor pedig lelkizős posztot írok, és valaki azt írja rá, átérzi, amit írtam, hihetetlenül meghatódom.
Lehet, hogy ha most lennék tini és gimnazista, jól jönne a blogolás. Már biztosan olvastátok a blogon mennyire utáltam a középiskolát, mert folyton cikiztek. Pedig egy teljesen átlagos lány voltam (és vagyok most is), mint bárki más. Még jó hogy tanultam a régi dolgokból és már nem vagyok olyan naiv, aki velem ujjat húz, az nem teszi zsebre amit utána kap :)) Rájöttem, hogy nem kell mindig tűrni.
Anno hány hülye mondta azt nekem, hogy: „Ne foglalkozz velük, majd megunják...” 4 évig soha egy percre sem unták meg, szóval ha visszamehetnék, jól képen törölném azt, aki ezt javasolta :) Fel kellett volna vennem a kesztyűt és beszólni nekik. Sok szomorú pillanattól kímélhettem volna meg magam. Néha ez a legjobb gyógyír: ha titeket is ér ilyen támadás, próbáljátok ki.
Kicsit lehet elkalandoztam a blogolás témától, de ez a cikk most erre inspirált, remélem nem untátok nagyon :D
Viszont kíváncsi lennék rá, hogy azok az olvasóim, akik szintén blogolnak vagy csak saját maguknak írnak naplót mi a tapasztalatuk. Nekik szól a kérdés: Fejlődtetek ezáltal valamiben? Egyetértetek a cikkel?
XOXO,
Lidia.

UI: azért hoztam nektek két képet is mára. Minden decemberben elindít a BKV egy feldíszített villamost, 1-2 éve én is utaztam rajta, íme a képek :) Tavaly/idén sajnos nem volt rá lehetőségem :(


01 02

Update: Shybiker read this post too and he was so nice he wrote a complete post about me. Noone has wrote anything so nice about me so far, I'm really moved by his sweet words. Thank you once again! For those who are interested here is the link, so you can read it too! http://shybiker.blogspot.com/2012/01/blogging-revisited.html

Update: Shybiker is elolvasta ezt a bejegyzést és ennek hatására írt rólam egy teljes posztot. Szerintem még senki nem írt rólam ilyen szépeket, nagyon meghatódtam a kedves szavakon, köszönöm neki még egyszer! Akiket érdekel és tudnak is angolul, íme a link, elolvashatjátok!
http://shybiker.blogspot.com/2012/01/blogging-revisited.html
16 comments on "How blogging helps to improve your self esteem? / Hogyan javítja a blogolás az önértékelést?"
  1. Hurray! Brilliant post. Deeply personal and beautifully written. (And thanks for mentioning me.)

    Your point about blogging is true. It gives us a place to express our feelings, activities and dreams. I wish blogging had been available to me when I was young; it would have helped me a lot. I'm glad you and I have it now.

    ReplyDelete
  2. To me blogging is a way to express myself. I love fashion, I love to write, and I love to write about fashion - a combination of the two. Most importantly to me is the fact that I can reach out with my blog to other people, I can have my voice be heard.

    ReplyDelete
  3. Nekem mindenképp jót tett, hogy kiírhattam a napi történéseket, problémákat, ezáltal rendet raktam a fejemben, és jobban átláttam a dolgokat, ahogy többször átolvastam az írásaimat. Bár én énblogot írok, így abban sokkal nagyobb a hangsúly rajtam, a problémáimon, míg egy "témablog" azért leszűkíti a lehetőségeket, hogy miről is írj.

    Nálam a fejlődés nem csak a blognak köszönhető, azért az évek alatt amúgy is fejlődtem (16 voltam, mikor elkezdtem írni), és ebben sokat közrejátszott az, hogy akkoriban annyira sok embert megismertem (különböző internetes fórumokon, köztük több idősebbet is), akiknek a szemléletmódja hatással volt rám. Többször is találkoztam személyesen ezekkel az emberekkel, sok a barátom lett, van olyan, akivel mind a mai napig tartom a kapcsolatot. Tehát a legfőbb tanulság a blogolásból, meg úgy ánblokk az egész internetes kapcsolatépítésből: jó-jó a virtuális valóság is, de nem helyettesíti a valós kapcsolatokat, barátságokat.

    Mert a kiírni a problémákat, illetve kibeszélni magadból azokat, az teljesen más. Ezért vigyázni kell, hogy az ember ne essen át a ló túlsó oldalára. Nem szabad csak a kommentelőkre hagyatkozni, ne csak velük foglalkozzon az író (pl. kizárólag nekik írja le az összes problémáját, csak az ő véleményükre ad), hanem figyeljen a környezetében élő emberekre is, és az elsődleges barátait inkább közülük válassza ki. (Mert egy olyan emberrel, aki két utcára lakik, hamarabb találkozik, átbeszéli a bajait, mint egy olyannal, aki az ország vagy a világ másik felén lakik. :)) - tapasztalat. Szerencsére én hamar rájöttem (egy nyári szünet alatt), hogy a valós barátokkal kellene többet törődnöm. Azóta is így teszek. :)

    Ráadásul egy tini, aki annyira labilis lelkileg, könnyen belekerülhet ebbe a helyzetbe, hogy inkább a netes haverjaival lóg naphosszat, nekik blogol, net-függővé válik, és közben meg elhanyagolja a valós barátait. Aztán egyszercsak azon veszi észre magát, hogy igazából senkije sincs, és akkor jobban szenved, mint azelőtt valaha.

    Bocsi, ha túl hosszúra sikeredett, és inkább a negatív végletről szól, de a tapasztalataim alapján fontosnak tartom, hogy beszéljünk a kellemetlen dolgokról is, mert az is ott van a rengeteg előny mellett. :)

    ReplyDelete
  4. Nagyon szép/hasznos poszt volt, köszönöm. Én a sminkjeimről írok, illetve teszek fel képeket, nekem ez arra jó, hogy lássam, mit rontok el. :)
    Mivel magánéleti dolog miatt kezdtem el írni a blogot (hirtelen le kellett kötnöm magamat valamivel), ám abszolút igaz, hogy levezetem rajta a stresszt, és kiírom magaoból - még ha csak néhány sorban is a blog profilja miatt - a gondolataimat.

    ReplyDelete
  5. Nagyon tetszett ez a bejegyzésed! :)
    És a képek is szépek :)

    ReplyDelete
  6. Enjoyed reading your story and sorry you are getting so much negative comments but glad it doesn't bother you.
    Daphne.
    http://fashiondivamommy.blogspot.com

    ReplyDelete
  7. I have come to check out your blog via Ally (Shybiker)'s recommendation. I loved this post and I think you have pretty cool style :)

    ReplyDelete
  8. I have come here from ShyBiker's blog. As this is the first post of yours I have read, I cannot compare, but I love the photo of the streetcar covered in lights. I have been blogging for a year and a half...and the friends I have made online HAVE lifted my self-esteem.

    ReplyDelete
  9. Mivel én is personal style blogot írok, nem érzem, hogy magabiztosabb lettem volna, azt hiszem, azzal mindig problémáim lesznek... De annyira átérzem, amit írtál, hogy középiskolában piszkáltak, igaz, engem általánosban, de középben meg inkább ufónak néztek, mert kicsit különc volt a stílusom, nem (akkoriban) trendi Agressor cuccokban jártam, stb. Még általánosban csak elsírni tudtam magam, ha beszólogattak és persze ma már nem sírok, de sokat nyelek még mindig (jelenleg munkahelyen és egy hobbim miatt, amiben iszonyú nagy a konkurencia, és itt nem a divatblogolásra gondolok :D), ezen nagyon szeretnék változtatni, de nagyon nehéz. Na, a lényeg, hogy a blogolás nagyon jó dolog, főként jó önkifejezési mód. Lehet, ki kéne próbálnom egy énblogot, hátha segítene könnyebben átlépni a mindennapi bosszúságokon. Jó a cikk!

    ReplyDelete
  10. Szia!
    Annak idején önértékelési problémáim és szociális fóbiám miatt fordultam pszichiáterhez, aki azt ajánlotta vezessek szorongásnaplót, leírva a történteket, hogy mit gondoltam róluk és hogy mit lehetne tenni, vagy milyen pozitív gondolataim lehetnének. 3hónapig minden héten mikor elolvasta a legújabb sztorikat lefordult a székéről annyira jók lettek. Egyébként tényleg jó hatással volt rám, de a netre nem tenném ki, mert sokakat megbántanék vele. De épp ma találtam meg, és most mivel egy hatalmas változás előtt álok, érdemes lesz újrakezdenem a naplóírást.
    Neked pedig sok sikert kívánok a következő blogbejegyzéseidhez.

    ReplyDelete
  11. A reflexió általában hasznos, úgyhogy a kutatás eredménye annyira nem meglepő. Már csak attól, hogy a blogba leírtakat érdemes megfogalmazni, szinte automatikusan át is gondolja az író mi történt, és ez segít értelmezni, helyrerakni az eseményeket.
    A tumblr világa eléggé zárt, és veled úgy viselkedtek (viselkednek?), mint egy zárt törzs az idegennel. Főleg, hogy eleve negatív és elszemélytelenített módon láttak. Ezért érezték úgy egyesek, hogy szinte bármit megengedhetnek maguknak - ez azért nem annyira meglepő a neten. De a legutóbbi reakciód alapján láthatóan nem kell félteni. Meg hát ott a block lehetősége is.
    (Örülök, hogy tetszenek a képeim, de csak egy igyekvő amatőr vagyok, néhány egész jó képpel.)

    ReplyDelete
  12. Én nagyra értékellek, kedves Lídia, amiért ennyire kitartó és erős vagy. Írtam már egy levelet neked erről, a véleményem azóta sem változott :)További sikereket kívánok neked, mert abszolút megérdemled! Tényleg azt mondod, hogy nem foglalkozni a fikázókkal hülyeség? De ha foglalkozol velük akkor meg elmélyülsz te is az egész hülyeségben, és az nem lehet jó, nem?
    Amúgy én naplót írok 13 éves korom óta (most 21 vagyok) és hatalmas segítséget jelent, én nem bírnék megválni tőle. Sokkal jobban tudom kezelni az önértékelési problémáimat (bőven van ezekből), és sokkal jobban érzem magam a naplózás által.

    ReplyDelete
  13. Először is hadd köszönjem meg hogy ennyien megírtátok a véleményeteket a témával kapcsolatban, örülök hogy érdekesnek találtátok a cikket :)

    Shybiker: Of course I mentioned you, you gave me this great idea! I think my followers will be able to find useful things on your blog, that's why I linked you back. Keep up the good work in your blog because you may never know who you might inspire ;)

    Victoria: indeed! Writing and fashion are my 2 great passions too :) Well, I have a 3rd one too but I don't really talk about that, it's not really related to the blog. Maybe one day I'll mention it too :)
    Thank you for writing! XX

    iwiiii: Igen, ha fiatalon kezdesz el blogolni, akkor azért nem csak a blog játszik közre a fejlődésben, hanem a természetes folyamatok, felnőttéválás, új emberekkel találkozás, iskola is. De a tini éveket kicsit könnyebb egy naplóval/bloggal átvészelni. Anno én is írtam személyes blogot, de hamar alább hagyott a lelkesedés, a naplóm volt az aminél végül mindig kikötöttem.
    2008ban volt egy nagyon durva személyes válságom amikor egy internetes oldal komment részén írtam ki magamból a fájdalmat és ott olyan sokan voltak akik megértettek. Hatalmas segítség volt. A válságból aztán kimásztam, de ezt sosem fogom elfelejteni :)
    Nyilván mint minden másban is, itt is fontos az arany középút, az arányok, hogy ne tölts túl sok időt a blogoddal és legyen az életedben más fontos is :) Család, barátok, munka. Most úgy érzem minden összhangban van az életemben, ilyenkor pedig az egyes területeken is jobban teljesítek. Ezért gyakoribbak most a posztok. Sajnos ha elkeseredem, semmi sem tudja meghozni a kedvem a posztoláshoz, meg kell várnom míg helyrerázódom lelkileg.
    Még mindig imádom a kommentjeid, köszönöm hogy írtál! Konstruktívak és elgondolkodtatóak, írj máskor is!

    makeupcakes: Én köszönöm hogy elolvastad :) Az elején vaciláltam, megírtam előző este és másnap már nem tudtam kitegyem-e, úgy voltam vele hogy túl hosszú lesz biztos halálra fogják unni az olvasók meg a képekre amúgy is nagyobb az érdeklődés. Szerencsére nem így lett :)
    Én azért kezdtem el ezt írni mert nem volt akkor épp munkám és szerettem volna lekötni magam. Most hogy van munkám nehéz megoldani hogy így is gyakorta frissüljön a blog, de a lelkesedés mindig előre visz :)

    Marcsi: Köszönöm szépen, ennek örülök :)
    Hát a képeket inkább nosztalgiázásból szúrtam be, sajnos telefonnal készültek, de örülök hogy tetszik :)

    Fashion Confessions: Getting negative comments inspire me to be better and never make me sad :) Thank you for stopping by :)

    Sara: Then thank you for Ally for another nice reader :) I'm happy you like my style, hope you will find other good things on my blog in the future :) xoxo

    Terri: Hi :) Yes the streetcar is lovely, too bad we can't see it anymore, just in december, maybe next year I can pose with it again and make quality pictures :)

    ReplyDelete
  14. Bog-Bog: Mi az a hobbi? Kíváncsi lennék rá :) Szerintem folytasd ezt a blogodat és néha írhatsz bele személyeset, én is ezt teszem. Szerintem nem jó nagyon elmenni több irányba mert akkor megosztod az energiáid és csak félgőzzel tudsz csinálni két dolgot. Így meg csak egyre koncentrálhatsz és azt csinálhatod 100%-osan :) De ez az én véleményem :)
    Örülök hogy tetszett! És hogy átérzed a múltad miatt. Sajnos sok ember nő így fel :(

    Anonymous: Tedd ki álnéven megváltoztatva a történet szereplőinek nevét. Abból nem lehet gond :) Elolvasnám én is ha egyszer tényleg megvalósítod! Én álomnaplón gondolkoztam mindig, olyat még szívesen írnék.
    Köszönöm hogy írtál :)

    Gregoriosz: Igen ez tényleg így van, kívülállóként kezelnek, még mindig, azután hogy beregisztráltam oda, de ez nekem cseppet sem újdonság: az életem során rengetegszer jutott nekem ez a szerep, mondjuk hogy megszoktam :)
    Nem blokkolom őket, szeretek rajtuk nevetni :D
    Igen, nagyon tetszenek. Portré fotózáson nem gondolkodtál? ;)

    Anonymous2: Aranyos vagy, köszönöm! Igen valamilyen szinten elmélyülsz a dologban, de ha belegondolsz hogy ezek az emberek rosszindulattal kompenzálják a saját önértékelési zavaraikat, máris másképp tekintesz rájuk és elkezded sajnálni őket. Én sok tumblr-ös mikroblogját tanulmányoztam át és sok közös van bennük: nincs rendes párkapcsolatuk, gyerekkorból gyökerező önértékelés zavar, hatalmas komplexusok. Ilyenkor átgondolom hogy szerencsés vagyok hogy én nem ilyen vagyok és hálát adok az életemért :) És ez máris egy pozitív érzés, és nem rosszindulat a rosszindulatra, ami ugye még több rosszat szül.

    ReplyDelete
  15. Hobbim: orientális tánc ("magyarul" hastánc), ami legalább olyan negatív előítéletet kap, mint pl. a divatimádat. Mert az emberek nem tudják, hogy lehet művészi formában is művelni. Én erre törekszem, már majdnem 6 éve kezdtem és most kb. félprofi vagyok. Rengeteg a hastáncverseny (inkább pénzlehúzás), konkurenciaharcok nyíltan és rejtetten, irigykedő kritikusok, persze csak egymás háta mögött. Ááá, nagyon gáz, lenne mit mesélni. Sokszor úgy voltam, abbahagyom, de olyankor mindig jött valaki, aki erőt adott (pl. a mostani tanárom), és a tanítványaim azok, akikre mindig számíthatok. Most készülünk is egy nagy dobásra :-)
    Na, ez hosszú lett, nem kell kiraknod kommentbe :-)

    ReplyDelete
  16. Hi! I'm a friend of Ally (a.k.a. Shybiker), but I live in Greece. Your post is deep, true and personal. I wanted to say that I respect and admire that. It takes a lot of guts to be yourself and a lot more to expose it on-line. To take pictures, post and write about that in public. Those lousy trolls, who hide behind fake id's can't say the same for themselves. In my opinion, you shouldn't really bother with what others have to say about you... Your life is yours! And blogging is all about freedom of thought, if you ask me. And you seem like a good blogger! So, nice to meet you!! (and sorry for the blabbering!). I do not blog often, but I'll follow you anyway! Greetings!

    ReplyDelete

Auto Post Signature

Auto Post  Signature