Top Social

Fifty shades of fall

Wednesday, January 27, 2016
I'm waiting so long now to show you these pictures. I just love the location, the outfit, the lights and the colours... and though I'm not a big talent in make-up, I feel I did a good job with that too here :)

Már jó ideje várok arra, hogy ezeket a képeket megmutassam. Imádom a helyszínt, a szettet, a fényeket és a színeket... és bár nem vagyok egy nagy make-up guru, de a sminkem is egészen el lett itt találva :) 



We made the pictures in Autumn, but now that the weather will be warmer in February, it will be actual again. February... always so dear to my heart. And not only because I celebrate my nameday then. This was the month when 5 years ago someone stepped into my life and took me by storm. He changed the whole blog with his beautiful pictures... he even influenced my style. For that, I will be forever grateful to him. A lot of my posts are his work, but if we are getting nostalgic, let's take a look at our very first one, the pictures that he took on the first day we met, in the first hour... at least you can compare how much we developed since.
http://www.sky-high-heels.com/2011/02/boraros-square-boraros-ter.html
It's gonna be 5 years now that he wrote to me on facebook, asking if I want him to shoot some pictures of me. A few days later I found myself at 14:30 on Boraros square with 4 plastic bags filled with clothes (planning to shoot 4 outfits in 1 day), that tore and fell apart right there at the bus stop. I desperately tried to keep it together, when he just stepped to me. How clumsy I might have seemed! I wonder what was he thinking. It could have been a scene in a movie, how I was miserably squatting on the concrete above a pile of clothes. Kinda like Anastasia as she fell into Christians office. But I wasn't feeling awkward with him for a single second. I went there with nothing to lose, not expecting him to be a real photographer, having just a simple digital camera... it's probably just a scam, after people put me on those awful websites where people were dissing me... I really wasn't expecting anything.  But I gave it a try and how amazing that I did so!
Later did I learn, he not just had a real camera, but talent as well... and was also a very pleasant company to chat and laugh with. It was really entertaining. I should have arrived home at 19:00, but at 19:30 we were still saying goodbye. Not that either one of us wanted to... time just flied when we were together. After that meeting, we had a couple of other ones, and the rest is history. When they ask me what I miss most from Budapest, he is the first that comes to my mind. This post is dedicated to him.


Még ősszel készítettük a fotósorozatot, de most hogy februárban enyhébb lesz az idő, ismét aktuális lesz. Február... mindig kedves ez a hónap nekem. És nem csak azért, mert ekkor van a névnapom. Ekkor lépett be ugyanis az életembe valaki, aki 5 éve felforgatta a világom és a gyönyörű képeivel megváltoztatta az egész blogot... Sőt, a stílusomat is. Ezért mindig hálás leszek neki. Rengeteg poszt köthető hozzá, de ha már nosztalgiázunk, álljon itt az első linkje, a képek, amik első találkozásunk első órájában készütek... legalább összehasonlíthatjátok ezzel a mostanival: mennyit fejlődtünk mindketten :)
http://www.sky-high-heels.com/2011/02/boraros-square-boraros-ter.html
5 éve lesz, hogy rámírt facebookon, van-e kedvem elmenni fotózni. Szót tett követett, én meg pár nap múlva már ott találtam magam a Borároson, a 4 zacskónyi ruhával (hogy 4 szettet majd 1 nap alatt lezavarunk), ami ott a buszmegállóban széthullott... én meg próbáltam egy épkézláb cipelhető csomaggá fabrikálni az egészet, amikor odalépett hozzám Ő. Milyen szétszórt lány benyomását kelthettem, vajon mit gondolhatott? Olyan filmbeillően szerencsétlenkedtem a betonon a ruhakupac fölött. Mint Anastasia, amint hasraesik Christian irodájában. De egy percig nem éreztem magam feszélyezve vele. Úgy mentem el, hogy valószínűleg nem is igazi fotós, biztos csak odaállít valami kis digitális fényképezővel, tuti valami átverés ez, mit is várok a Subbás poszt után... de megadtam a lehetőséget, elvégre vesztenivalóm nincs. 
Kiderült, hogy van igazi fényképezője és ért is hozzá. Aztán rengeteget beszélgettünk, nevettünk, hihetetlen szórakoztató társaság volt. Este 7re már haza kellett volna érnem, találkozóm volt, de fél 8kor még a MüPánál búcsúzkodtunk. Egyikünknek sem volt túl sok kedve hozzá... elrepült az idő. Ezt a találkozót még nagyon sok másik követte, és a többi már történelem. Mikor megkérdezik, mi hiányzik Budapestről, elsőként jut az eszembe. Ezt a bejegyzést neki szeretném dedikálni.





















1 comment on "Fifty shades of fall"
  1. Nice hair and skirt :)
    BLOG M&MFASHIONBITES : http://mmfashionbites.blogspot.gr/
    Maria V.

    ReplyDelete

Auto Post Signature

Auto Post  Signature