Top Social

A day in the Budapest Zoo

Wednesday, June 8, 2016
Finally sorted out the hundreds of pictures from my last visit in Budapest. During my holidays, we spent a day in the Budapest Zoo, which was always one of the dearest places in my heart. I know, I know, I should post about my travels too, but what to do when I prefer sorting out these ones. I promise to write the next post about one of my experiences abroad. In this article, the main character is one of my newest purchases: an aztec print maxi dress. I'm aware of the fact its super tight, but don't let that fool you: it's made of a really comfy, elastic material. It didn't prevent me to have the time of my life during our stay. Hope the pictures prove that :)

Végre eljutottam oda, hogy a kiválogassam a legutóbbi szabadságomon készült többszáz képet. Ezalatt eljutottunk többek között a Budapesti Állatkertbe, ami mindig is az egyik kedvenc helyeim közé tartozott. Tudom, tudom, az utazásokról is kellene posztolnom, de most mit tegyek, ha ezekkel a képekkel szívesebben foglalkozom :) Ígérem, a következő bejegyzés valamelyik külföldi kalandról fog szólni megint. Főszerepben az egyik kedvenc, új, azték mintás maxiruhám, ami elismerem, picit szűk, de ez ne tévesszen meg senkit: igazán kényelmes, elasztikus anyagból készült. Az állatkerti séta alatt cseppet sem akadályozott meg abban, hogy jól érezzem magam :) Ez remélem a képeken is átjön majd.



After a little break, I'm back, life has been busier than ever. Recently I decided to move out from the company provided accomodation, so I don't have a flatmate anymore. I live alone. With this decision, I had to grow up dreadfully fast. When I moved to Dubai, I was living in a protected, soft bubble, where the company organized everything for us: insurance, accomodation, visa, transportation to work, so my only job was to make up my mind, pack my bags and follow the instructions.
I like challenges though, so after a year of living here, I started to look for opportunities, how to be a little more independent. It wasn't really easy to get to different points of the city, searching for new apartments, consulting real estate agents, until the point that I started to give it up... to find a tiny, but modern flat in a nice region, that is covered by my budget. Then, of course, as it always is, when I almost let the idea go, I just came across one online, that was love at first sight. Only thing that wasn't perfect was that it was relatively far from the airport without a car. If you move out of the company accomodation, no more company provided bus for you. Next challenge: getting the driving licence. I had it back home, but it cannot be converted here, so I had to do the whole thing all over again. Here everyone drives an automatic. Manual is super rare, and I always loved unique things, so it was obvious to learn on a manual. I started it last july, but I couldn't finish it because of some reasons. This moving was the best motivation, cos I didn't want to go to work for a daily amount of 160 dirhams. The final step was getting my car, and with a little help I managed to find a cute one thats manual. This is the first car of my life, but I dont mind waiting so much for it. I appreciate it even more.After moving, I had to sort out the internet issue, and the water-electricity-gas service registration, that wasn't done in just 1 day...then also the constant traveling got me really tired. When I finally had a few days off, I couldn't wait to run home to my sweet Budapest and get a little break. Now I feel I'm settled, got my routine - as much as a flight attendant can have one - and had a little time for the blog and my pictures.
Fun fact, that I don't shop that much clothes and accessories anymore. Sometimes I suprise myself with a small online ordering, but i don't spend a fortune on it anymore like before. Dressing up became much less a priority for me, I tend to prefer my old clothes, my signature style, new fashions and trends don't make me excited anymore. I think I'm starting to have a more serious mindset, I have other things that occupy my thoughts than when I started writing the blog 6 years ago. I reached my goal with it though: I found my own style and myself. I rather spend my money now on going home and visiting my loved ones to spend some quality time with them. Call this aging... but I also tend to think about ending this traveling soon. It's not a coincidence that my heart drives me back to my beloved country every month. One cannot deny their roots. Thats why I've cut back on the shopping: I rather save some money, so when I go home and settle down, I will have the life standards where a family will fit in.
I got distracted a bit from the Zoo pictures, but those speak for themselves anyway. Just wanted to let you know what is going on inside my head and what caused the lack of posts. Wish you a nice evening.
XOXO,
Lidia.


Kisebb kihagyás után jelentkezem, pedig az élet nem állt ám meg: ellenkezőleg, zajlottak az események. Az utóbbi időben nem kevesebb lépésre szántam ugyanis el magam, mint hogy kiköltöztem a céges szállásról, így egy ideje már nincs lakótársam, egyedül élek. Ettől a döntéstől ijesztően gyorsan kellett felnőnöm. Mondhatni, amikor Dubaiba költöztem, egy burokban éltem, a cég minden elintézett nekünk: biztosítást, szállást, vízumot, munkába járást, szóval nekem tényleg csak annyi volt a dolgom, hogy elhatározom magam, fogom a bőröndjeim és követem az utasításokat. Én azonban szeretem a kihívásokat, úgyhogy 1 év itt tartózkodás után elkezdtem lehetőségek után kutatni, hogy lehetnék itt egy kicsit függetlenebb. Nem volt könnyű a város különböző pontjaira eljutni, újabb és újabb lakások után kutatni, ingatlanosokkal konzultálni, míg már kezdtem feladni a dolgot... hogy egy apró, ám modern, jó környéken lévő lakást találjak, amit még fedez is a költségvetésem. Aztán persze, ahogy az lenni szokott, mikor már majdnem letettem róla, szembejött velem a szerelem lakás a neten, amire azonnal lecsaptam. Persze azért annyiban nem volt tökéletes a dolog, hogy messze van a reptértől, illetve kocsival nem, csak ha nem céges szálláson lakom, ott már nincs céges busz. Jött a következő kihívás: a jogosítvány megszerzése. Otthon már volt jogsim, de itt nem lehet átkonvertálni a mienket, így újból meg kellett csinálnom az egészet. Vicces, de itt mindenki automata kocsit vezet. A manuál igazán ritkaságszámba megy, és mivel nekem sosem a szokványos kell, így ezen is tanultam vezetni. Már tavaly júliusban elkezdtem, de egyéb okok miatt nem sikerült befejeznem. A költözés legalább jó motiváció volt, ha nem akartam oda-vissza 160 dirhamért taxizni minden nap a reptérre. Ezután már csak egy autó beszerzése volt a feladat, de kis segítséggel viszonylag gyorsan sikerült találnom egy édes kis autót is, ami manuális. Ő az első autóm eddigi életem során, de nem bánom, hogy ennyit vártunk egymásra: így sokkal jobban értékelem.
Költözés után még hátra volt az internet bekötése, meg a szolgáltatókhoz való regisztráció, ami nem ment egyik napról a másikra, aztán ugye a sok utazgatás.. és ha végre volt pár napom egyben, hazautaztam Budapestre kiheverni a fáradalmakat. Mostanra úgy érzem kialakult az új napi rutinom, már amennyire egy stewardessnek van ilyenje persze, és volt időm leülni kicsit a bloggal foglalkozni.
Érdekességképp megjegyezném, hogy mostanában már nem vásárolok annyi ruhát, cipőt, kiegészítőt. Ritkán meglepem magam 1-1 darab online rendeléssel, de korántsem költök rá vagyonokat, mint régen. Valahogy az öltözködés is háttérbe szorult nálam, szívesen nyúlok a régi, megszokott darabokhoz, a kialakult stílusomhoz, már nem mozgat meg annyira egy újonnan jött divathóbort. Azt hiszem kezdek megkomolyodni. Teljesen mások már a szempontok, mint 6 éve, amikor elkezdtem írni. A bloggal igazából elértem a célom: megtaláltam a saját stílusom és ezzel együtt önmagam. Ráadásul akkor már inkább arra költöm a pénzem, hogy hazautazzak meglátogatni a szeretteim és eltöltsek velük egy kis minőségi időt. Lehet hogy öregszem? :) Egyre többet gondolok arra, hogy ez az utazgatás is véget kell, hogy érjen egyszer. Nem véletlen, hogy a szívem újra és újra mindig hazahúz. Az ember nem tagadhatja meg a gyökereit. Rengeteg tervem van még itt, de a végcél az, hogy hazaköltözzek és megállapodjak. Ezért is fogtam vissza magam vásárlás terén: inkább gyűjtögetek, hogy otthon megteremthessem azt az életszínvonalat, amibe belefér egy család is.
Elkalandoztam az állatkertes képektől, de ezek úgyis önmagukért beszélnek. Szerettem volna, ha tudjátok, mik kavarognak mostanában a fejemben és mi a hallgatás oka. Hamarosan újra jelentkezem. Legyen szép estétek,
XOXO,
Lídia.






This is a takin, that originally comes from China. He was my favourite :) / Szecsuáni takin: Ő volt a kedvenc állatom.


Obviously the feeling was mutual, when he smiled at me :D / Nyilván neki is szimpi voltam, mert rám nevetett :D











The plants and the trees in the Zoo were also really beautiful, my favourites were the bonsai trees.

A fák és növények is gyönyörűek voltak már így nyár közeledtével, a kedvenceim a bonsaiok voltak.




The outfit:




















Post Comment
Post a Comment

Auto Post Signature

Auto Post  Signature