Top Social

TRAVEL - GRAND CANYON, ARIZONA & LAS VEGAS NEVADA, UNITED STATES

Monday, July 18, 2016
Let me continue the previous post with more details from my trip to the USA. As the title mentions it, I visited the Grand Canyon and Las Vegas.

Az előző bejegyzés folytatásaként elmesélem az amerikai utam további részét. Ahogy a címből kiderül, a Grand Canyonban és Las Vegasban jártam.



In the afternoon I went to the bus terminal, because my next stop was Las Vegas, Nevada. It took me 4,5 hours to get there. At the terminal, as usually, I met a new friend (a guy my age, in sporty clothing) who took the seat in front of me. He kept talking to me, even though I planned to use my laptop and write my diary. There was wifi on the bus, so I tried watching series. The guy got off the bus at the first stop to smoke so I could finally enjoy the new episodes of Modern Family. After 10 minutes, we continued the journey, and I only noticed that noone is disturbing me in my activity. After half an hour, it became suspicious,  so I checked the seat in front of me. His stuff was there, but he wasn’t. I suppose, he missed the bus. I told the driver, and a woman told me she saw him going to McDonald’s. His things where all over the place, so I packed it together and they removed the bag at the next stop to send it back to him.
So I continued the trip alone, but not for long: at the next stop, a similar looking twenty-something guy with blondish-brown hair and jogging clothes got on the bus. He said hi to me, and for a sec I almost thought it’s the same one who missed the bus. He even sat on the same seat, so we started talking. I found him nicer though. so in the rest of the trip we watched the series together. He liked it even more than I do!
I got to the accommodation around 2 AM, where everybody was already asleep. But next day we had quite a chill out activity with my hosts. My original idea was to go to the Las Vegas strip, but they only planned rest. So I joined them in the jacuzzi, we were sipping on rosé, after watched a movie, played X-Box and had a barbecue chicken wing dinner with blue cheese dip and steak fries. Typical american meal. To be honest I’m not much of a meat-eater, but I believe in trying at least once in your life, especially local dishes.

Next day it was too early to wake up. We departed at 6:30 from a Las Vegas Hotel (that looked like a fancy castle from a fairy tale) with a bus to the Hoover Dam, and then Grand Canyon. We went to the dam first. The bus was quite packed, also everyone came with their partner/family. There was another girl from Australia, who didn’t have a company, so they sat her next to me. During the 12 hours day we didn’t say a single word to each other. Not that I minded that: I always keep myself busy. One of my favorite activities during traveling on land/water/in the air (I’m sure some of you have this same habit) to watch the landscape change and find the most suitable song according to my thoughts and feelings. I know it sounds cheesy, but it feels like I’m in a movie and I had to find the soundtrack of my life. That’s how I manipulate my mood by the way. I put on a motivating song to make me feel better. I thought I will show you some of these sings to you as a list in one of the upcoming posts.
But now back to the Hoover Dam. It is well-known for being located on the border of 2 states. There is a line where you can stand and one of your legs is in Arizona, while the other in Nevada. There is also 1 hour time difference between them. From Las Vegas it takes 2 hour driving to get here, and 4 more hours to Grand Canyon.
The Grand Canyon seems a bit surreal. Someone described it to me like it almost seems fake with the red rocks and the hundreds of meters deep ravines, with no fences on the edge. The native American Indians were the first people known to live here and some of them still live here selling hand-crafted goods to tourists.

The place is divided to a few stops where the visitors can enjoy the sights and different activities. I had lunch on one of those, then tried shooting with a borrowed pink cowboy hat on my head.
At another stop you will find the horseshoe shaped, glass tiled Skywalk, where people don’t even dare to step on first, they are so scared of the depth. I didn’t go there, because after paying 40 dollars for the entry fee, you couldn’t even use your own camera, but had to purchase an extra 30 dollars for a photo. I felt that was just too much. You could also flew over the Canyon with a helicopter, but I was also mean to spend 200 dollars on that. The other stops though were amazing and I’m so glad I made it until here. I was so content being able to organize this huge trip alone. I love to just point at one point on the globe and I can go there if I want to. That’s the best in this lifestyle.
I’m the kind of person, who likes to break away from the noise of the world, the ordinary, the dull days, and the best way to do that is to travel. The furthest, the more unique, the more exotic, the willing to explore keeps me going. I didn’t need any company at the Grand Canyon. There are many tourists there, but if you go there alone, you can just sit on the edge of a cliff you like to to watch the landscape. The depth, the blue sky, the clouds and the birds flying above. And you can’t help but feel tiny. It was good to set my imagination free and be alone with my thoughts. In a way, it was life-changing. After the things that happened to me a few days back, I reached to a conclusion where I realized: it doesn't matter anymore if I have to continue this adventure called Life without Him, it can't let me down. With these travels and experiences, I became a richer personality that will be appreciated one day by somebody.
There was still a long way ahead of me to go back, so I got really tired. That didn’t keep me from getting an Uber and asked the driver to drive me around the Las Vegas strip. The view was mesmerizing, seeing all those shiny casinos, some of which are the perfect copies of famous buildings from all over the World. I even saw the chapel where Britney’s famous 55 hour marriage was made :D
Around 10 PM I finally fell in the bed. Next day I flew back to Dubai.

Finally, don’t expect some stylish outfit on the pictures, I was just wearing white trousers, a hoodie and running shoes (which is a pair of comfy Nike Frees - that seemed to be the perfect choice for the tour). But todays moral is not this. I realized that even if I decide to be alone and travel by myself, I will still get some companions who I had to meet right then and right there. An eye-opening conversation, a few inspiring words and after a week in the USA I returned home more recharged and mentally healed than if I participated on a therapy. Because travel is therapy for me. And writing.

Have a nice day!

XoXo,
Lidia


Délután kimentem a buszpályaudvarra, ugyanis a következő úticél nem más, mint Las Vegas, Nevada. A buszút kb. 4,5 óra volt. Persze már az állomáson szereztem egy új barátot (korombeli, huszonéves, sportos öltözékben), aki a buszon előttem foglalt helyet. Folyamatosan szóval tartott, pedig naplóírást és laptopozást terveztem. A buszon volt wifi, így tudtam sorozatot nézni. Az első megállónál leszállt cigizni a srác, én pedig végre élvezhettem a Modern Family új részeit. 10 perc múlva tovább indultunk, és az tűnt csak fel, hogy senki nem zavar a tevékenységem közben. Fél óra múlva már gyanús volt, ekkor megnéztem, mi a helyzet az előttem ülővel. A cucca ott volt, de ő sehol… gyanítom lekéste a buszt. Szóltam a vezetőnek, egy nő meg mondta, hogy látta bemenni a McDonald’s ba. A dolgai szét voltak hagyva az ülésen, úgyhogy összepakoltam neki, a következő állomáson pedig levették a csomagot, hogy visszaküldjék neki.
Egyedül folytattam tehát az utat, de nem sokáig: a következő megállónál egy ugyanolyan szőkésbarna hajú, sportos öltözékű , huszonéves srác szállt fel. Rám köszönt, én meg egy pillanatra azt hittem, hogy ez ugyanaz a gyerek. Pont elém ült le, az előző helyére, úgyhogy beszélgetni kezdtünk. Nekem ő szimpatikusabb volt, és az út hátralevő részében mellém ült és együtt néztük a sorozatomat. Neki még nálam is jobban tetszett :)
Kb éjjel kettőkor értem a szállásra, ahol már mindenki aludt. Másnap viszont szállásadóimmal igazi nyugis programunk volt. Én mondjuk szerettem volna velük elmenni Las Vegas belvárosába, de ők csak pihenést terveztek, úgyhogy jacuzziztunk egy üveg rosé társaságában, megnéztünk egy filmet, X-boxoztunk és barbecue csirkeszárnyat vacsoráztunk márványsajtos mártogatóssal és steakburgonyával. Tipikus amerikai vacsi. Igaz, nem vagyok egy nagy húsevő, de vallom, hogy az életben egyszer mindent ki kell próbálni, főleg a helyi különlegességeket.


Másnap túl korán volt az ébredés. Reggel fél 7-kor, az egyik las vegasi szálloda elől (ami inkább hasonlított kastélyra valami tündérmeséből) indult a buszos túra a Hoover-gáthoz, majd a Grand Canyonhoz. Először a gáthoz mentünk. A busz eléggé tele volt, ráadásul mindenki párban/családdal jött. Volt rajtam kívül egy lány Ausztráliából, akinek nem volt társasága, hát beültették mellém. A kb 12 órás nap alatt egyszer sem szóltunk egymáshoz. Persze én elfoglaltam magam. Kedvenc elfoglaltságom földön/vízen/levegőben utazás közben (ezzel egyébként biztos nem vagyok egyedül), nézni a tájat, és az aktuális gondolataimnak, érzéseimnek legmegfelelőbb zenét megtalálni az iPodon. Nyálas dolog, tudom, de olyan érzés, mintha egy filmben lennék és meg kéne találnom életem filmzenéjét. A hangulatomat is így szoktam manipulálni, direkt beteszek egy motiváló zenét, hogy jobb kedvem legyen tőle. Arra gondoltam, ezeket a zenéket megmutatom egy lista keretében nektek is egy soron következő bejegyzésben.
Na de vissza a Hoover-gáthoz. Arról nevezetes, hogy 2 állam határán húzódik. Van egy vonal, ahová ha állsz, az egyik lábad Arizonában, a másik Nevadában van, ráadásul 1 óra időeltolódás is van a kettő között. Las Vegasból 2 óra alatt értünk ide, innen a Canyonhoz pedig további 4 órát utaztunk.
 Kicsit szürreális látvány a Grand Canyon. Valaki úgy fogalmazott, hogy nem tűnik valódinak a vörösesbarna sziklákkal és a többszáz méter magas szakadékokkal, melyek szélén semmilyen kerítés nem húzódik. A terület az indián őslakosok egykori élőhelye és még ma is sokan élnek itt, pl. kézműveskedésből illetve a turisták fogadásából.

A hely állomásokra van osztva, ahol különféle látnivalók és interaktív feladatok várnak a látogatókra. Az egyik állomáson megebédeltem, majd kipróbáltam a lövészetet fejemen egy kölcsönvett rózsaszín cowboy kalappal.
Egy másik állomáson található a Skywalk nevű, patkó alakú, üvegpadlós kilátó, melyre az emberek először rálépni sem mernek, annyira megrémíti őket az alattuk tátongó szakadék. Ide nem mentem fel, mert nem a 40 dolláros belépőt sajnáltam, hanem hogy a saját kamerád nem használhattad, de fizethettél még további 30 dollárt, hogy lefotózzanak. Ezt már kicsit lehúzásnak éreztem. Helikopterrel is körbe lehetett repülni a canyont, de erre már végképp nem volt 200 dollárom.
A többi állomás viszont nagyon tetszett, és boldog vagyok, hogy eljuthattam ide. Elégedett voltam, hogy egyedül megszerveztem ezt a nagy utazást. Imádom, hogy csak rábököm a térképre és bárhová mehetek. Ez a legjobb ebben az életformában.
Olyan ember vagyok, aki szeret elvonulni a világtól, a megszokottól, a hétköznapoktól, erre pedig kedvenc módszerem az utazás. Minél messzebb, minél különlegesebb, minél egzotikusabb, a felfedezés izgalma annál inkább hajt. A Grand Canyonban pedig nem szükséges a társaság. Persze, sok a turista, de alapból ha egyedül mész, csak kiülsz egy szimpatikus szikla szélére és szemléled a tájat. A mélységet, a kék eget, a felhőket, a madarakat, ahogy repülnek. És elgondolkozol, milyen apró is vagy. Jó volt szabadjára engedni a képzeletem és magamra maradni a gondolataimmal. Valamilyen szinten más ember lettem ettől az élménytől. A pár nappal korábbi események után pedig arra a konklúzióra jutottam, hogy még ha Nélküle is kell folytatnom ezt az Életnek hívott nagy kalandot, nem fogok elcsüggedni. Ezekkel az utazásokkal gazdagabb személyiség lettem, amit egy nap valaki értékelni fog.
Még egy hosszú út várt rám visszafelé, így rendesen elfáradtam, de visszaérve Vegasba még fogtam egy Ubert és megkértem, vigyen körbe Las Vegas belvárosában. Csodás látványt nyújtanak a kivilágított kaszinók, amik közül egyesek híres épületek pontos másai, sőt még a kápolnát is láttam, ahol Britney Spears 55 órás házassága köttetett. :D
Este 10 körül beájultam az ágyba, mert másnap indultam vissza Dubaiba.

Sajnos a képeken látható ruhaösszeállítás nem említésre méltó, csak egy kényelmes fehér naci, melegítőfelső és futócipő (egyébként egy kényelmes Nike Free - a túrán nagyon jó választásnak bizonyult) van rajtam. De a mai bejegyzés lényege nem is ez. Hanem hogy ha el is határozom, hogy én akkor most elvonulok a világtól és magányosan fogom járni az utam, akkor is szegődnek mellém útitársak, akikkel pont akkor és pont ott kellett találkoznom. Egy sorsfordító beszélgetés, pár bátorító szó, és a 10 nap után jobban feltöltődve és lelkileg regenerálódva tértem vissza, mint ha részt vettem volna egy terápián. Mert nekem az utazás a terápia. És hogy aztán ezt kiírhatom magamból.

Legyen szép napotok!

XoXo,


Lídia.




















































Post Comment
Post a Comment

Auto Post Signature

Auto Post  Signature