Top Social


Sunday, July 24, 2016
Finally, my diary from the romantic city of Paris. I don't wanna waste time for introduction, because in todays article, you will see I wrote a mini novel already and added tons of pictures. Enjoy :)

Végre elkészült a párizsi beszámoló! Bevezetéssel nem is szaporítom tovább a szót, mert a mai bejegyzésben egy kisebb regényt írtam és rengeteg képet is hoztam. Remélem tetszeni fog :)

I chose the early morning flight, so I landed at 9:30 in CDG Airport. I took the RER to get to the accomodation, that I found on AirBnB. I strongly recommend trying it, it is a much cheaper alternative, than the other hotel booking pages. also thanks to the ratings it's quite reliable. Thanks to my job, I have the privilege to have discounts in some of the nicest 4-5 star hotels in the world, but I spend so much time in hotels, that I rather stay in actual flats on my holiday. Not to mention that these have kitchens, so if I feel like, I have the opportunity to cook too.
I changed my casual travling clothes to french style summer pieces. Because we planned to go sightseeing, I was wearing flats throughout the day, but I wanted to show a really feminine outfit with those amazing monuments in Paris, so that's why you see me wearing heels on the pictures.
Doors closing, next stop: Arc de Triomphe. It is located in the middle of a huge roundabout, where I was scared to death multiple times. There are no lanes, although it is like 3 lanes wide, some cars are just going in zig-zag, while others just completely block the way, 2 cars just crashed in front of our eyes. In Paris, the traffic is rough. I'm glad I wasn't the one to drive.

We left the car in a multi-storey car park, and then headed to the top of the monument. It's well-known, that you can take some really nice pictures from the Eiffel-tower.
We shot some pictures in front of it, when a guy from Pakistan asked us to take a picture from him. Just for fun, I introduced myself to him in urdu, and he was so stunned by it, that he made me repeat it immediately and captured it on video. He said his friends won't believe him, that he found a Hungarian girl in Paris talking to him in his language. After that we had such a pleasant conversation, and it turned out he lives in Dubai (so random... although it's true there are many pakistani people living here, that's where my urdu knowledge comes from.) He even invited us for dinner, he was super cool! But I had to kindly pass on the offer unfortunately. We had a long day and I wasn't sure if we will have energy to survive until dinner.
There were lots of steps...even in flats. But the view made it all worth it and we managed to take some truly amazing pictures. Those who follow me on Facebook, my have already seen one of them, that's where we took my new cover photo.

A kora hajnali járatot választottam, így már reggel 9:30-kor a Charles de Gaulle reptéren voltam. Innen RER-rel jutottam a szállásra, amit AirBnB-n találtam. Ezt ajánlom nektek is, mert sokkal olcsóbb alternatíva, mint a többi szállásfoglalós oldal, az értékeléseknek köszönhetően pedig megbízható is. A munkám és a cég kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően vagyok olyan szerencsés, hogy sok 4-5 csillagos szállodába van kedvezményünk, de annyi időt töltök hotelekben, hogy a nyaralásomon inkább szeretek egy igazi lakásban lakni. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek van konyhájuk is, így ha kedvem támad főzni nyaralás alatt, ezt is megtehetem.

Casual utazós ruhámat a szálláson átcseréltem franciás stílusú, nyári darabokra. Mivel várost nézni mentünk, lapostalpú cipő volt rajtam, de szerettem volna egy igazán nőies szettet a blogra a csodás párizsi nevezetességekkel, ezért a képeken magassarkút láthattok rajtam.

Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak: az első megálló a Diadalív (avagy Arc de Triomphe). Egy hatalmas körforgalom közepén áll, amiben nekem többször halálfélelmem volt. Nincsenek sávok, pedig vagy 3 sávnyi széles az út, egyesek össze-vissza cikáznak, mások keresztbe állnak, két autó meg a szemünk láttára ment egymásnak. Párizsban egyébként is nagyon durva a közlekedés, örülök, hogy nem nekem kellett vezetni.
A kocsit parkolóházban hagytuk, aztán megcéloztuk a műemlék tetejét. Köztudott, hogy innen szuper képeket lehet lőni az Eiffel-toronyról.
Még lent megkért minket egy pakisztáni pasi, hogy csinájunk róla egy képet. Poénból bemutatkoztam neki urdu-ul, amin annyira elhűlt, hogy rögtön megismételtette velem és videóra vette. Azt mondta, a barátai nem fogják elhinni, hogy talált egy magyar lányt Párizsban, aki a saját nyelvén szólt hozzá. Ezután olyan jól elbeszélgettünk, kiderült az is, hogy Dubaiban él. (Ez mennyire random egyébként... bár nálunk tényleg sok pakisztáni van, ebből is adódik, hogy sok szót tudok urdu-ul.) Még vacsorára is meginvitált minket, nagyon jó fej volt :) Viszont kedvesen megköszönve elutasítottam az ajánlatot. Sűrű lesz a mai napunk, lehet, hogy vacsiig nem bírjuk majd energiával.
Sok volt a lépcső felfelé, még lapos talpúban is, de az elénk táruló látvány miatt megérte és nagyon szép képeket tudtunk készíteni. Aki követ Facebookon, találkozhatott már az egyikkel, itt készült ugyanis a borítóképem :)

To gain a bit of energy, we took a little lunchbreak. I asked my second best friend after Google, the good old Tripadvisor, that helped me on so many layovers, when I had no clue where to go. The Petite Rose des Sables was the 12th best restaurant in Paris according to it's list. I was hesitant between this one and 2 others, but my travel companion pointed at this one, with excellent taste as it turned out later, and I also found it appealing that it's not just another expensive looking place with extremely high prices, just a friendly little French treasure box. We were swept off of our feet when we experienced it personally.

But it wasn't that simple. When we got there, it was closed. There was someone inside, but according to the timing on the door, it has closed just shortly before we arrived there. The lady still came out to greet us. She only spoke French, so I had to speak too, but in the end I'm always glad I did, for the joy of practice. She told me the chef, Christian had an appointment somewhere, so they closed earlier today. I must have seemed really sad, because she then basically pushed us inside and sat us to a table. At first I didn't even believe it, I was about to gave up on the idea of eating here today. But she gave us the menu, that was filled with traditional French dishes.
We ordered coq au vin and the boeuf bourgignon. I'd like to take the opportunity to recommend to gastro-freeks like myself to watch the movie Julie & Julia, if you missed it. Since then, I'm dying to try this dish. I mean, it contains meat, and it's not even a light option, but those who'd like trying the vegetarian version, I found the recipe here . It's with mushroom, but I have a vegan cookbook where the author is using sweet potatoes, pumpkin and eggplant. I wanted to try this dish in the authentic version once in my life, and when I go home, to Budapest, I will try the vegan recipe with my best friend, cos she is also keen on vegetables, like me. Too bad that I don't have an oven here in Dubai, only the electrical cooking appliance, but in the heat it's not that comfy to switch on the oven anyways. But back to the subject.
While we were waiting for the food, our host, Susan didn't let us to get bored. She chatted with us, but in such a lovable and entertaining way, that my impression was not that she was the waitress.  Because she is much more than that. She is the queen of Petite Rose, or like the Fairy Godmother from the tale. I'm not as good in French as I'm in English, but with her it was not a problem at all. When I was looking for a word, she helped me out and didn't make me feel I still had a lot to learn. Although I know I do :) The chef btw is her husband and the whole place is theirs. If you only try one restaurant in Paris, this should be it. Go and you will see how unique it is. You will find all the traditional French dishes on their menu.
And I haven't even told about the meals that we had! God, how amazing were those! Home made bread, fresh, crunchy vegetables in the salad, the main course so good that it's hard to describe with words. The best way to do it maybe is you can feel that these people are pouring their heart and soul into their work and it shows on the result. We are the living proof, who finished even the last crumble on the table.
Maybe I'm a bit biased against them, because after getting to know Susan a bit better I have a soft spot for her, but there is one thing for sure: I'm super picky when it comes to food. Eating is no joke for me, so I will declare it with confidence: this was far one of my most memorable restaurant experiences. It's good to see that there are places in the hospitality industry where the customer is not just a customer. But when they leave, they leave like family members. 'Tastes like home' gets a new meaning here and it's not just a phrase.

Hogy energiát nyerjünk, beiktattunk egy ebédszünetet. Segítségül hívtam Google után a második legjobb barátom, a jó öreg Tripadvisort, ami már annyiszor nyújtott segített nekem layovereken is, ha tanácstalan voltam. Előkelő helyen szerepelt Párizs legnépszerűbb éttermeinek listáján a Petite Rose des Sables nevű kis ékszerdoboz. Még másik két helyet néztem ki, de útitársam a 3 közül erre mutatott rá, kiváló érzékkel, mint utóbb kiderült, és ez nekem is szimpatikus volt, mert nem egy méregdrágának kinéző hely csillagászati árakkal, hanem egy barátságos kis francia tünemény. Élőben pedig teljesen levett a lábunkról.
Na de nem volt ám ilyen egyszerű a történet. Mikor odaértünk, zárva volt. Voltak benn, de a tábla szerint nemrég zárt be. Mégis kijött hozzánk a néni. Csak franciául beszélt, így kénytelen voltam én is, bár ennek utólag mindig nagyon örülök, hogy gyakorolhattam. Mondta, hogy a séfnek (Christian) időpontja van valahová, el kell mennie, ezért ma amúgy is korábban zárnak. Nagyon szomorú arcot vághattam, mert betessékelt és asztalhoz ültetett minket. Először nem is hittem el, ezek után arra számítottam, hogy más étterem után kell néznünk, de a kezünkbe nyomta a menüt, ami telis tele volt hamisítatlan francia fogásokkal.

Coq au vin-t (vörösboros kakas) és boeuf bourgignon-t (burgundi marha) rendeltünk. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a hozzám hasonló gasztromániásoknak ajánljam a Julie & Julia című filmet, ha még nem láttátok. Én azóta vágyom rá, hogy ezt a fogást kipróbáljam. Ugyan húsos, ráadásul a nem éppen könnyű fajtából, de aki kipróbálná a vegán verziót, Steiner Kristóf szakácskönyvében megtalálható. Én szerettem volna az autentikus francia fogást is kipróbálni, Kristóf receptjével pedig megpróbálkozom, amikor otthon leszek, mert szerencsére a legjobb barátnőm ugyanúgy imád ilyesmikkel kísérletezni. Plusz a dubaji lakásomban csak egy 4 lapos tűzhely van főzéshez, sütő rész nincs. A melegben úgysem szívesen süt mondjuk az ember. Na de elkalandoztam :)
Amíg az ételre vártunk, házigazdánk Susan nem hagyta, hogy unatkozzunk. Folyamatosan szóval tartott, de mindez annyira szerethető, annyira szórakoztató volt, hogy nem az volt a benyomásom, hogy ő a hely pincérnője. Mert nem is. Hanem egyenesen a Petite Rose úrnője és egy jóságos tündérkeresztanya egy személyben. Franciából nem vagyok olyan szinten, mint angolból, de nála ez nem tűnt fel abszolút: kisegített, ha kerestem egy szót és nem éreztette a hiányosságaim. A séf egyébként a férje, és az egész hely az övék. Ha csak egy éttermet próbáltok ki Párizsban, ez legyen az. Menjetek el, és meglátjátok, hogy kihagyhatatlan! Itt minden tradícionális francia fogás megtalálható az étlapon.

És akkor még nem is meséltem arról, micsoda finom falatokat kaptunk. Házi kenyér, a salátában friss ropogós zöldségek,a főétel pedig laktató, jóízű, igazából szavakkal nem is írható le, mennyire finom volt. Talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy érezni, ezek az emberek szívvel lélekkel csinálják ezt a helyet és ez az ízeken is érződik. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint hogy mindent elpusztítottunk, ami előttünk volt az asztalon, az utolsó morzsáig. 
Lehet, hogy mivel az étkezés végére kicsit jobban megismertem és megszerettem Susant, ezért elfogult lettem, de rólam tudni kell, hogy válogatós vagyok. Ételben nem ismerek tréfát, úgyhogy bátran állíthatom, hogy életem egyik legemlékezetesebb éttermi tapasztalata volt ez. Jó látni, hogy vannak még olyan vendéglátóhelyek, ahol a vendég nem csupán vendég. Hanem mikor elváltok, egy kicsit mintha családtagként válnátok el. A házias ízek kifejezés itt nem csupán egy hangzatos mondat.

Filled with energy, we continued our trip with the most awaited part of the holiday. What else, then the Eiffel tower? We could go on top with an elevator and stairs. If you don't want to take the stairs, be cautious where you stand in line. I was so stupid to choose the shorter lane. Well it was cheaper in the end, but I was suffering a lot until I reached the top. Well, at least we had a bit of exercise. There are so many people there, especially because we watched the sunset from here, and it's quite a popular thing, that attracts a lot of tourists. I had this dream many many years ago, that I wanted someone to propose to me on top of the Eiffel tower. Well, now that I was there, seeing the crowd, I gave up on that, it totally ruined the romantic image in my head. So if I have male readers, I suggest you to propose in a less crowded area. It's the best when it's just the 2 of you. Or at least a photographer, who is hiding somewhere, so the lucky girl doesn't suspect anything.
Because we were already on the road since around 2 AM, this was way too much to do for the first day. We finished the day with a romantic french white wine+cheese plate dinner. After that we slept like a baby :)

Energiával telve végre következhetett az utazás legjobban várt része. Mi más, mint az Eiffel torony? A tetejére kétféleképpen mehettek fel: lifttel és lépcsőn. Ha nem akartok lépcsőzni, jól nézzétek meg, hol álltok sorba. Én voltam olyan buta, hogy nem figyeltem, csak azt, hol kisebb a sor. Persze így olcsóbb is volt, de a végére már nagyon szenvedtem, míg felértünk. Legalább a napi edzés megvolt :)
Nagyon sokan vannak fenn, pláne, hogy mi innen néztük a naplementét, és ez másoknál is népszerű program. Nekem sok-sok évvel ezelőtt az volt az álmom, hogy itt kérjék meg a kezem. Nos, erről azt hiszem, mára letettem, mert látva a tömeget, teljesen elvesztette volna a romantikus hangulatát a dolog. Szóval ha vannak férfi olvasóim, itt javasolnám nekik, hogy a barátnő kezét inkább egy kevésbé frekventált helyen kérjék meg. Úgy az igazi, ha csak ketten vagytok :) Max. egy fotóssal, aki jól elbújt a háttérben, hogy a szerencsés hölgy ne sejtsen semmit.
Mivel az odaúttal együtt kb hajnali 2 óta úton voltunk, ennyi program elég is volt egy napra. A napot egy romantikus francia fehérbor+sajttál vacsorával koronáztuk meg, stílusosan. Ezután úgy aludtunk, mint a bunda.


The editing of the second part is still in progress, I will share that with you in the next post.

Már készül a párizsi élményeim második része, ezt majd a következő bejegyzésben osztom meg veletek.

Post Comment
Post a Comment

Auto Post Signature

Auto Post  Signature