Top Social

The average day of a cabin crew part 1 (pre-flight)

Tuesday, August 23, 2016

Today I'm gonna tell you how I spend my day in uniform. Those, who may think this is all fun and games, can get a more realistic image about being a cabin crew.

Ma arra gondoltam, elmesélem, hogy telik egy nap egyenruhában. Aki azt gondolná, hogy csak játék és mese, az most egy kicsit reálisabb képet kaphat a légiutas-kísérésről.

An old picture from my previous company / Egy régebbi kép rólam, mikor még az előző munkahelyemen dolgoztam

I thought it would be more authentic to give this post a soundtrack :) Before you start reading, click on the playlist, because these songs are actually playing on the aircraft, when I'm working, when the passengers are boarding. And now sit back, relax, and enjoy the flight with me to an exotic destination :)

A mai bejegyzés kapott filmzenét is :) Mielőtt olvasni kezdesz, indítsd el a lejátszót, mert igazából is ezek a dalok szólnak, miközben dolgozom, egész pontosan akkor, amikor beszállnak az utasok. Most pedig dőljetek hátra, és élvezzétek a repülést velem egy egzotikus helyre :)

I have to start preparing way before flight. Make-up, hair, uniform on, and then I'm off to the company headquarters. Why not the airport? You will find it out soon. The electronic gate opens 2 hours before take-off, where we have 20 minutes to swipe our card. If it lets us in (usually it does :) ), we get to the check machines. There we log in, print the luggage tag, and send the suitcase to the aircraft on an automatic carousel. The check-in machine shows the number of the Briefing room (if I remember correctly, there is like 30 of them) where the crew gathers to discuss the most important things about the actual flight and how we will work.
Now let's head to the security screening. It's not just for the passengers, even the crew have to be checked from head to toe. It might seem sometimes unnecessary and annoying, but it's essential for safety.
After getting through the X-ray, I have to join my colleagues in the briefing room. If we arrived early, we also have a chance to drink a coffee at Costa inside. If it's a 3AM reporting time, it can be life saving.
At the 5 metres long table - that is an essential part of every room - sitting on the side, nearest to the door is one of the cabin supervisors. He checks if we have all the necessary documents for the travel. This is the first and most important, everyone needs to be checked. Passport, type rating, attestation, vaccination booklet, medical certificate, E-gate card and ID that you work for this company :)
When it's done, we go to the other cabin supervisor for grooming check at the other end of the room. Basically, they check if you meet the standards of the company uniform regulations. Hair, make-up, nails, watch, earrings, buttons on the uniform, hat, scarf, shoes... and those extra stuff in your suitcase, that you will use on the aircraft. More about these later, in another post.
After that, you go to the chief of the cabin (Purser, as we call him), and together with a few more colleagues he asks us from the manual, that we had to study during the training. Every 2-3 months, they give out a new list of questions according to that book, and we have to know all of them by heart. Just like an oral exam in school. The book btw is also changing from time to time, according to the practice and of course the operative air law. We always get these updates in email. If you don't know the answer for this question, no problem (although I always do, because I revise it before every flight, repeating makes your knowledge last), you can get a new one, but it you don't know that, you are in trouble. But I never experienced that fortunately.
When everyone has been checked, and all is present, we can start the briefing, that is pretty much a bunch of useful information about the actual flight. They tell the date (very important. Fun fact, but don't ask a crew on their off day what day it is of the month or the week. They will most certainly have no clue.), the aircraft registration, where we are going, the flight number, name of the captain and first officer, and the passenger number (load as we call it). Then everyone introduces themselves, tell which country they are from, and sometimes we have time to talk about where we worked before or what special skills we have. I really love those briefings, where the Purser gives the meeting a little twist. I had one, where he showed us mini videos and commercials about the company. Or when they ask everyone's opinion, what they expect on the flight. Some Pursers like to show their own style, and they make the whole briefing a really entertaining and informative presentation. This way, it's not just more fun, but also makes everyone pay attention 100 %. It's very true, that the personality of the purser defines the mood of the flight. This is also true for the cabin supervisors. On the smaller planes, there is 2 of them: 1 on business and 1 on economy.
On the aircrafts that I work on, there are usually 12-15 flight attendants. It depends also on the number of the passengers (load as we call it). The most important is to cover every door with one person. These planes have 8 or 10 doors. But we usually have more crew on board. On the briefings we also discuss, who wants to work in which position. On the first sector (that consists of 1 take off and 1 landing) we always choose this by seniority: the person who has the older staff number gets to choose first. If we sleep at the destination, then on the way back, the most juniors choose first. Unfortunately they are about to change this system, so we will soon get the positions in email, so there won't be any more choosing. That's how the company wants to save time. I will miss this system, because I had 1-2 favourite places on the aircraft.
They remind us about the most recent emails, security measures, updates on the service, and we discuss these.
We also talk about duty free (selling perfumes, cosmetics, gifts on board) and some special cases. For example passenger needing extra care, UM (unaccompanied minor), returning high valued customers, etc.
Then the pilots join the team and tell us, which route we will fly on, how many hours will it be, what is the altitude and when do we get there. Any turbulence expected, how mach taxiing, temperature at the destination, any time difference.
After briefing, the whole crew moves together to the underground level, where the buses wait for us to take us from the base directly to the aircraft. And that's the reason, why we don't go to the airport. I find this really professional.
In an ideal case, the cleaners are already finished cleaning the aircraft, that just landed, and as we walk on board, we take a look if they did a good job or do we need a little more soap somewhere, should they replace a pillow, etc.

Then we pack away our things and when we get the order, we can start security searching our designated area. We have to check everything thoroughly, every container, cart, stowage, lavatory, seatpocket, hatrack, because our job - despite many beliefs - is much more than serving drinks and food above the clouds. It's aim is to take care of our passengers safety. In the cabin, we are in charge for that, and this starts from the moment we step on the plane.  So we make sure, that we don't take anything with us that is not supposed to be there. This time has to be enough for checking the safety equipment on board. Just to mention a few examples: fire extinguisher, oxygen bottle, extension/baby seatbelts, demo kit (more about this later), first aid kit, and many more, that we don't use normally, but flying requires a lot of extra safety measures, so we have to have these to be prepared for all occasions. Even birth on board.
When we are ready, we report it to the purser and maybe we have 2 minutes to quickly have a bite of muesli bar or salad, because the passengers are coming.
Hat, scarf on, quick check on the red lipstick in the mirror, big smile and we greet our customers. The first impression is very important. They have to feel, that we are happy to see them. There is nothing worse than a grumpy flight attendant. Of course, we can have a bad day too, personal life crisis, sleep deprivation, hunger... but you have to put these aside.
And that's when the boarding music begins. I have a few favourites from these (that you can hear now, if you clicked to play the music at the beginning of this post), so this already makes me smile :) Tiny detail, I know, but I believe, that those who appreciate the small things can attract more good things in their lives.

Then we help the passengers to find their seats (I fly on wide-bodied aircrafts, so this task is not so easy for non-experienced travelers, especially when they confuse the seat number with the boarding zone... which is announced by the ground staff at the boarding gate for the better arranged boarding), find place for the hand luggage, smart cabin crew starts reminding customers to fasten their seatbelts right after the seatbelt sign came on, so later we don't have to rush.
Before take off, we have a lot more to do. We give out lemon scented refreshing towels, then menus, that inform the guests, what they will eat during cruise. We give toys to the children, and on indian flights, we serve lemon drinks. On business class, everyone gets welcome drinks.
After everyone boarded, the captain greets the passengers, and plane gets pushed back with the push back car. That's when the safety demo starts. This was my favourite part. At my previous company, we did it, and I loved showing the seatbelt, the life vest, the oxygen mask and the safety card.  Why? I used to watch my Mom so many times when she did the same and hundreds of eyes were just looking at her. Everyone paying attention to my Mum. I was soo proud of her. Before every safety demo, I remembered her, wishing so badly she could see me. I haven't flown with her yet, since I'm crew myself. At the company I work now, the safety demo is played from the screens, which is a huge pleasure for most of my colleagues. We have to stand in the cabin though during this time, becacuse in case the video fails, there is a demo kit for everyone, so it can happen that we have to show it manually.
At the end of the video, we make sure, that everyone complied with the rules, and they opened the window blinds, put the seat and table in an upright position, fastened their seatbelts, put their small luggage under the seat. And now chatting on the phone anymore, just flight mode please!
The exits are super clean, meaning: no bags at their feet or on the empty seats. Nothing should be in the way. I even put the smallest boarding pass or book in their seatpockets. I hand out the belts to the mothers having a baby on her lap, then sit down, buckle up and report to the supervisor, that our cabin section is secured.

Few more minutes and we are on the runway and the engines fire up. 1 kilometre of highway can take you exactly 1 kilometre far. 1 kilometre of runway can take you anywhere ;)

I'm already working on the post, where I will tell you more about the things we do after take off :) Thank you for reading, hope it was interesting :) At the end of this post, you can see a video, where you can see, how this actually looks like :)



Járat előtt jó korán el kell kezdeni készülődni. Smink, frizura, egyenruha fel, aztán irány a cég főhadiszállása. Hogy miért nem a reptér? Rögtön kiderül. 2 órával felszállás előtt nyit az elektronikus kapu, amin egy 20 perces időintervallum áll rendelkezésünkre, hogy lehúzzuk rajta a kártyánkat. Ha beenged (és általában beenged :) ), a check in automatákhoz jutunk. Itt bejelentkezünk, kinyomtatjuk a csomagcimkét, aztán feladjuk a bőröndünket. A check-in automata megmutatja a Briefing szoba számot is (amiből van kb 30), ahol a személyzet összegyűlik és megtárgyalja a járattal és a munkával kapcsolatos fontos dolgokat.
Irány az átvilágítás. Mert nem csak az utasoknak kell átesni ezen a sokszor feleslegesnek tűnő, ámde a biztonsághoz elengedhetetlen procedúrán.
A check-innél leolvasott szám alapján megkeressük a briefinget és csatlakozunk a személyzethez. Ha nagyon korán érkeztünk, még van lehetőség inni egy kávét is a Costában. Hajnali 3-as jelentkezésnél életmentő lehet.
A kb 5 méter hosszú asztal - mely minden szoba fontos részét képezi - ajtó felőli végén ül az egyik kabin supervisor. Ő ellenőrzi, hogy megvannak-e az utazáshoz szükséges dokumentumaink. Ez minden járat előtt az első és legfontosabb, mindenkit csekkolnak. Útlevél, típus engedély, szakszolgálati engedély, oltási könyv, orvosi alkalmassági, E-gate kártya és persze az ID, hogy ennél a cégnél dolgozol :)
Ha ez megvolt, akkor a másik kabin supervisornál grooming check a szoba másik végében. Magyarul megnézik, hogy a cég egyenruha szabályzatában foglaltaknak eleget teszel-e. Haj, smink, körmök, óra, fülbevaló, gombok az egyenruhán, kalap és sál, cipő… és a további tartozékok a bőröndödben, amiket a gépen fogsz használni, megvannak-e. Ezekről írok majd nektek egy külön bejegyzést nemsokára.
Ezután a járatfőnökhoz (Purser, ahogy mi hívjuk) járulsz, még pár kolléga kíséretében (kb. maximum 4-5 fős csoportokban) kikérdeznek a kézikönyvből, melyet a tréning alatt egyébként már megtanultál. Nálunk úgy van, hogy 2-3 havonta kiadnak egy új kérdéssort a könyv alapján, ebből mindig naprakésznek kell lenni. Mint egy felelés óra elején az iskolában. A könyv egyébként szintén változik, a praktikussági szempontok és a hatályos légi jogszabályoknak megfelelően, erről az újítást e-mailben kapjuk mindig.
Ha nem tudod a kérdést, előfordul (én mindig tudom, mert járat előtt át szoktam olvasgatni újra, ismétlés a tudás anyja :) ), akkor kaphatsz egy újat, de ha azt sem tudod, akkor bajban vagy. Bár így még nem jártam (kop-kop-kop).
Ezután, ha már mindenki a teremben van, kezdődhet a briefing, azaz tájékoztatás. Elmondják a mai dátumot (hasznos, egy szabadnapon pl. ne kérdezz meg egy stuvit, hogy milyen nap van vagy hányadika. Esélyed nincs.), a gép lajstromszámát, hogy hová megyünk (bár ezt azért mindenki tudja :) ), a járatszámot, a kapitány és elsőtiszt nevét és az utasszámot. Majd mindenki bemutatkozik, elmondja milyen országból jött, néha arra is van idő, hogy előtte mit dolgozott, vagy milyen különleges képessége van. Azokat a briefingeket imádom, ahol a Purser feldobja valamivel a szokott menetet. Pl volt már apró videó vetítés, melyen a cégről ritkán látott videókat, reklámokat mutatott. Vagy amikor mindenkitől megkérdezik, mit vár az adott járattól, vagy mit tesz azért, hogy jobb legyen a hangulat. Néhány járatfőnök beleviszi az egyedi stílusát, és úgy adja elő a kötelező dolgokat, hogy élvezhető lesz, így biztosan mindenki odafigyel és a briefing máris hatékonyabb. Nagyon igaz, hogy a purser személye meghatározza a járat hangulatát. Ez igaz a kabinfőnökökre is. A kisebb gépeken belőlük 2 van: business és economy classra.
Azon a gépen, amin én dolgozom, általában 12-15 légiutas-kísérő van, utaslétszámtól (más néven load) is függ. A lényeg, hogy minden ajtóra jusson valaki, amikből 8 vagy 10 van. De ennél több crew szokott mindig lenni. A briefingen tárgyaljuk meg azt is, hogy ki melyik pozícióban szeretne dolgozni. Ezt az első szektornál (1 szektor 1 fel és leszállást jelent) mindig dolgozói szám alapján választjuk, ami sorrendben van, így aki régebb óta a cégnél van, az választhat először. Ottalvós járatnál pedig visszafele a legújabbak választhatnak. Most fogják sajnos bevezetni azt, hogy mindenki előre megkapja a pozíciókat emailben, így nem választhatunk többet, ezzel szeretne időt spórolni a cég. Hiányozni fog ez a rendszer, mert volt 1-2 kedvenc pozim :)
Elmondják a frissen kiküldött e-maileket, friss biztonsági intézkedéseket, a szervizzel (felszolgálással) kapcsolatos újdonságokat, amiket megbeszélünk.
Szó esik még a fedélzeti árusításról (duty free, parfümök, ajándékok) és egyéb speciális dolgokról. Pl. különleges figyelmet igénylő utas, UM (kíséret nélküli gyermek), visszatérő VIP utas, stb.
Ezután csatlakoznak hozzánk a pilóták is, és elmondják, merre repülünk, hány óra lesz az út, milyen magasságra megyünk fel és mikor érünk oda. Lesz-e turbulencia, meddig gurulunk, hány fok van a célállomáson, hány óra az időeltolódás.
Ezután az egész crew együtt vonul a föld alatti szintre, ahol várakoznak a buszok, amik innen a bázisról egyenesen a repülőnkhöz suhannak velünk. Na ezért nem a reptérre kell nekünk menni :) Szerintem ez nagyon profi megoldás.
A takarítók jó esetben már végeztek a nemrég leszállt repcsivel, és felsétálva szemügyre vesszük, jó munkát végeztek-e, vagy szükség van-e még egy kis szappanra, vagy egy párna kicserélésére, stb.
Ekkor elpakoljuk a cuccainkat, és amikor megkapjuk az utasítást, kezdhetjük a gép átvizsgálását. Mindent alaposan át kell néznünk, az összes dobozt, kocsit, tárolót, ülészsebet, mosdót, szó szerint minden rést, hiszen a munkánk - ami a hiedelmekkel ellentétben többről szól, mint felszolgálás a fellegekben - fő célja, hogy gondoskodjunk az utasok biztonságáról. Erről pedig a kabinban mi felelünk, és ez már akkor elkezdődik, amikor felmegyünk a gépre. Így meggyőződünk róla, hogy nem viszünk magunkkal semmit, ami nem odavaló :) Ez az idő arra is elég kell, hogy legyen, hogy leellenőrizzük, megvannak-e az előírt számú repüléshez elengedhetetlen eszközök. Hogy néhány példát említsek: elsősegély készlet, tűzoltó- és oxigénpalackok, hosszabbító/baba övek, demo készlet (erről bővebben később), és még rengeteg olyan felszerelés, amit ideális esetben természetesen nem használunk, de mivel a repülés a legszigorúbb biztonsági intézkedéseket igényli, minden eshetőségre felkészülve rendelkeznünk kell velük. Igen, még arra is fel vagyunk készülve, ha baba születik a fedélzeten.
Amikor kész, jelentjük a pursernek, és talán még van arra 2 percünk, hogy bekapjunk egy falatka müzliszeletet vagy salátát, mert már jönnek is az utasok.
Kalap, sál fel, vörös rúzs igazít, nagy mosoly és üdvözöljük vendégeinket. Az első benyomás nagyon fontos, az a jó, ha éreztetjük velük, hogy örülünk, hogy látjuk őket. Nincs rosszabb egy mogorva stuvinál. Persze, nekünk is lehet rossz napunk, magánéleti válság, kialvatlanság, éhség… de ezeket félre kell tenni itt.
Ekkor már megszólal a jól ismert zene beszálláshoz. Ezek közül nekem van 1-2 kedvencem (amit most hallhattok, ha elindítottátok a bejegyzés elején lévő listát), úgyhogy ez már is jó kedvre derít :) Apróság, tudom, de hiszek abban, hogy aki az apró dolgoknak is tud örülni, az még több jó dolgot tapasztalhat meg.
Ekkor segítünk az utasnak megtalálni a helyét (szélestörzsű gépeken repülök, szóval a feladat egy nem gyakorlott utazónak néha nem is olyan könnyű, főleg amikor a beszállókártyán található ülésszámot össze keverik a zónával… ami viszont a földi személyzetnek kell bemondáshoz a beszállításnál), helyet találni a csomagnak, előrelátó stuvi az öv becsatolást jelző tabló feljötte után elkezdi becsatoltatni az öveket, hogy később ne kelljen rohanni.
Felszállás előtt még megannyi dolog vár ránk. Citromillatú frissítőkendőket osztunk, majd menükártyákat, hogy mit szolgálunk fel. Gyermekeknek is kedveskedünk játékokkal, indiai járaton pedig welcome drinket szolgálunk fel. Business classon ez minden járaton így van.
Amikor mindenki beszállt, a kapitány üdvözli az utasokat, és már tolják is hátra a gépet. Ekkor kezdődik a biztonsági bemutató. Ez volt régen a kedvenc részem. Az előző cégnél mi csináltuk, és imádtam megmutatni az övtől kezdve a mentőmellényen át az oxigénmaszkot és a biztonsági kártyát… hogy miért? Anyukámat számtalanszor láttam, ahogy csinálja, és a több száz szem rászegeződik. Mindenki az én Anyukám figyelte. Hihetetlenül büszke voltam rá :) Minden bemutatóm előtt ő jutott eszembe, hogy bárcsak most láthatna. Sajnos nem vittem még utasként.
Ennél a cégnél most videóról megy a bemutató, sok kollégám nagy örömére :) Ám ekkor is a kabinban kell állnunk, mert ha a videó elromlik, van egy tartalék készlet mindenkinek, úgyhogy előfordulhat, hogy mégis “báboznunk" kell :)
A bemutató végén meggyőződünk róla, hogy az utasok betartották az utasításokat, és felhúzták a napellenzőt, ülést, asztalkát alaphelyzetbe állították, övet becsatolták, csomagot az ülés alá helyezték. És itt már nincs telefonon pötyögés sem, repülőüzemmód!
A vészkijáratoknál minden tip-top, nincs semmi a lábnál, üléseken, ennek tisztának kell lennie. Kisbabáknak babaövek kiosztva. Ezután mi is leülünk, becsatoljuk az övet és jelentünk a supervisornak, hogy a ránk osztott terület rendben van :)
Pár perc és a kifutópályára érünk, és már fel is búgnak a hajtóművek. 1 kilóméternyi autópálya pontosan 1 kilóméterre visz el. 1 kilóméternyi kifutópálya viszont bárhová elvihet ;)

Már készül a bejegyzés következő része, ahol a felszállás utáni részről mesélek :) Köszönöm, hogy elolvastad, remélem érdekes volt :) Végezetül beszúrtam egy videót, ahol láthatjátok, hogy is néz ki mindez gyakorlatban.



2 comments on "The average day of a cabin crew part 1 (pre-flight) "
  1. Szuper bejegyzés, nagyon érdekes! Láthatunk majd képet rólad a jelenlegi egyenruhádban is? :)

    1. Szia! Köszönöm! Rég láttalak már itt a blogon :) Örülök, hogy írtál és hogy tetszett a poszt! Egyelőre nem tervezem, hogy a mostani egyenruhámban töltsek fel képet, túl személyesnek érezném, aztán ki tudja... soha ne mondd, hogy soha. Addig is infokkal, beszámolókkal jövök még a munkáról :)


Auto Post Signature

Auto Post  Signature