Top Social

The average day of a cabin crew (part 2)

Saturday, September 3, 2016
Let's see how an average day goes in "the office". In the first part (you can check it out here ) I was telling you about the pre-flight duties of cabin crew. Today, you can read about what happens actually in the air.

Lássuk, hogy is telik egy átlagos nap "az irodában". Az előző részben (itt elolvashatjátok: ) meséltem nektek egy kicsit a felszállás előtti előkészületekről. Ma megtudhatjátok, mikkel foglalatoskodunk a levegőben.

In the previous post I finished with taxiing on the runway. At this time, we have to literally concentrate on the take off. Our jumpseat (unless it’s in the back) is usually facing passengers, so they might feel like talking to us. We have to politely ask them to wait a bit for the answer, until the landing gears retract. Our attention is focused on the safety instructions that we would use in emergency. Flying is the safest way of travel, but pre-cautions are very important and we always have to be alert and prepared for everything. 
When the seatbelt sign comes off, we can stand up and change: the blazer to a waistcoat and if it’s cold in the cabin, we take on a cardigan under it too. We put away the high heels as well and during cruise we wear the flats. It’s more practical for the service. I forgot to mention it in the previous post, but after the last passenger arrived and we closed the doors, we take off the hats. We only wear it to greet them.
If it’s a longer flight, we are serving hot meals, so we switch on the oven. This is the galley operator’s task, who also loads the meals to the trays, located in the trolleys. She always have a helper or 2, who prepare the small cart with the drinks, that we just call “Bar”. On top we put everything we will need to serve, such as juices, spirits, mineral water, ice, sparkling water, beer, wine, and a lot more inside the drawers.
The other colleagues are busy with brewing tea and coffee, while others are answering the call bells. I have to say a few words about these. Call bells are there, so passengers can let us know if anything’s wrong. Unfortunately, nowadays they use it for ordering drinks, although we are always so happy, when they visit us in the galley and we can give something to them. We have many duties and it makes our job easier, if we don’t have to run in the beginning of the cabin for a call bell, then back at the end for a drink, and then back to the seat, and so on, until the call bells are all answered. If next time you travel somewhere by plane, try asking for drinks from your flight attendant in the galley, unless there is something wrong, like you feel sick, your seat is broken, etc. They will be extremely grateful for such small kind acts.

After we prepared the trolleys and the meals are ready, we serve the special meals first. Minimum 24 hours before the flight, in the online booking system, passengers can request something special to eat during the flight. They have many options from the lacto-ovo vegetarian to seafood, for exmple jain, hindu, oriental, low fat, fruit platter, raw vegetable, vegan, or gluten-free. These are delivered individually for them by hand.
After that we pull out the trolleys and start the service. We go until the beginning of the cabin, and as the meal trolley goes, it is followed by the bar.
According to the menu cards, that we handed out before take off, we ask the passenger if they would like the chicken or beef, or whatever is available. There is sometimes fish, lamb, vegetarian, omlette, pasta, etc. 

Napi mosoly: 1. kép: Utasok asztalkája, mikor osztanánk az ebédet
2. kép: Utasok asztalkája, mikor felkészítjük a kabint

It is so funny, but it happened many times that I asked if they would like the chicken or beef, when they answer me with a 100%  serious face: fish! Of course if in the menu there is only the first 2 options, unfortunately I can’t catch and fry a fish on the plane :) We can always explain to them though that when they book their ticket next time, they can ask for a seafood menu. It is more complicated, when the person is vegetarian and they didn’t order it before. Of course the catering loads some salad on board, but that’s actually the crew meal and it’s quite limited. Or we can sort out the vegetables from the available meals or just give them the cold trays with the salad and dessert, whatever they prefer. It’s always good if you are creative in this situation.
We have a certain amount of chicken and beef though. Let me tell you an example: 60% chicken, 40% beef. We have a problem, when one of them is more popular, than the other and when you ran out of it, the passenger complains that they are not happy with the remaining choice. This is when I run around the whole economy cabin, ask all the colleagues, search both galleys, look inside the ovens, but if there isn’t a single chicken left, I have to apologize that I can’t give any. In an ideal case, they understand it’s not our fault, in the worst case they make a scene. If we can’t handle it, we ask the help of the supervisor. Fortunately, I didn’t have many cases like that, I normally handle conflicts well.

On a full flight we normally not just push 1 full cart. When you are done with one that had 39 trays inside, you can go back to the galley for the next one. On both sides, there goes 2 bars, so chances are, you are taking 1 bar and 2 trolleys. I normally take 3 like that, but there were some rare cases when I took 4. That’s really tiring. It happens, when I’m working with many new colleagues, who work slow, the flight is full, maybe a 2 class 777, where there are more than 400 people on economy.
After everyone got their meals and drinks, we can go with the clearance carts. That’s an empty trolley, that go without the oven, covered with a white linen, 2 drawers on top. In one of them you can find coffee, tea, cups, water, sugar, lemon, stirrers, the other one is empty. The clearance, or collecting the used trays is done by pulling the carts in the beginning of the cabin and start the collection. 
The next crewmember with a different cart counts 39 people, then start their collection too. We serve coffe and tea at this time for our guests. The clearance is the part of the job, that surprised me the most on my first working day. This is the hardest part of the service. Not the squattig down or because of tea and coffee: 1 tray inside a cart have approximately 5 cm space vertically. 12 more trays need to be fitted on top of that, each havin 5 cms. And you build 3 columns out of 13 trays in total. But as we get back the used trays, reminds you more of a mini Burj Khalifa, than a tray itself. The little plastic vessels are put on top of eachother, the napkin is creased into a huge ball, the plastic snack box is in 2 separate pieces, the  wrappings are all over the place.
I spend precious minutes until I organize them neatly, so that the tray is maximum 5 centimetres high again. If I don’t do that, I won’t have enough space for 39 trays, that the other crew just counted. This gets even better, when the whole thing is all smeary of the spilled sauce from the meal, because we can’t use gloves for this process. Let’s admit it, nowadays, when you are exposed to so many diseases, this is not too hygenic. And we are even more at risk, because we don’t just travel to exotic places, but also meet hundreds of people, who came from God knows where. So even though flying itself is the safest way of travel, they don’t often mention these risks. Since I came here more than 1.5 year ago, I try not to think about it.
Although I must mention this tray thing, because there are always a few sweet passengers, who give back their trays in an almost nicer way, that how they got it. Beautiful, organized, clean. Japanese and German are especially famous for this. They are also really polite, neat, it’s so fun to serve them. I never miss the chance to thank them personally. I never take their efforts for granted. I say things like “Very nice tray. Do you travel often? Thank you for making our job easier.” :) The aswer is always a huge smile. These tiny little things can truly make our day. Even if it sounds funny.
When we travel as passengers, we always arrange our tray nicely before we give it back to our working colleagues. Of course it instantly gives us away. They smile at us sometimes and ask: “You are crew, aren’t you?” :) Especially, if before you asked 2 baileys from the bar cart. That’s a really typical combo.
During the rest of the flight, we have some time to get to know eachother better, give and get some tips about the upcoming layover, or if we have a favourite passenger on board, we go back to them, give them eyeshades, earplugs, chocolate, a little treat to make their day. On almost every flight I pick someone, who I try to care more about that the others. You can’t do everything for everyone, but if you made the trip really special for just one person, they will surely return and they won’t forget. During the training, they quoted this phrase quite often: “I’ve learned that people will forget what you said, people will forget what you did, but they will never forget how you made them feel.” (Maya Angelou). I try to work like that every day.
We also answer call bells, and on the long flights, we do the “We Care”. This has many parts. Every 15 minutes we have to check the toilets, every 30 minutes collect rubbish in the cabin and from passengers, and deliver drinks and water on a large silver tray. Hydrating in the air is essential. We don’t have much time to sit. A night flight is usually more calm, almost everyone is sleeping then. It’s really a challenge for us to stay awake in these odd hours. Then, to keep us awake, we can go to business class, make a delicious cappuccino, or visit the pilots in the flight deck.
If there is a second service, that is usually on a 6 hours flight or longer, it goes the same way. In a light bites cart, there are sandwiches, cookies, cups and plates in the drawers, and all sorts of drinks on top of the cart, because there is no bar going out. This cart is double ended, which means that 2 crew serve passengers on each end of the cart. This goes really fast, because we don’t wake up those who are sleeping, unlike during the hot meal service.
US flights, that are 13-16 hours long, have a 3rd service. We call them ULRs: Ultra Long Range. I don’t have a US visa yet, but soon I will, so I will fly there too. Here we give have 2 hot meal and 1 light bites service.

I hope I didn’t bore you much with this detailed description. I tried to share every tiny little detail as possible. So those of you, who really have this dream to be a flight attendant, know what you sign up for. In the last chapter of “a day in the life”, I will tell you about the descent, disembarkation, post landing duties and which flight we call “Cardio work-out”. Stay tuned :) If you have any questions or want me to write about something specific, don’t hesitate to write to me on Facebook, you can find me under the name: Sky High Heels by Lidia.

Have a nice day! As for me, tonight I’m flying to India. It’s a layover and I really love that hotel, so I can’t wait :)



Az előző részben ott fejeztem be, hogy elkezdtünk gurulni. Ilyenkor az a feladatunk, hogy a felszállásra koncentráljunk. Szó szerint. Az ülésünk (hacsak nem leghátul helyezkedik el), általában szemben van az utasokkal, így előfordul, hogy kedvük támad velünk csevegni. Nekünk azonban udvariasan pár perc türelmüket kell kérnünk a válasszal, míg be nem húzódtak a futóművek. A figyelmünk ilyenkor a biztonsági előírásokon jár, amiket vészhelyzetben alkalmaznánk. A repülés a legbiztonságosabb közlekedési forma, de nagyon fontosak az óvintézkedések, és fejben mindig minden eshetőségre készen kell lennünk.
Amikor lejön az öv becsatolását jelző tabló, mi is felállhatunk és átöltözünk. A blézert lecseréljük egy mellényre, ha pedig hűvös van a kabinban, aláveszünk egy kardigánt is. A magassarkú cipőt lapostalpúra cseréljük, szervizhez így praktikus. Azt elfelejtettem mondani az előző részben, de a kalap is lekerül, mikor beszállt az utolsó utas is, ezt csak a fogadásukhoz hordjuk.
Hosszabb járatnál mivel meleg ételt szolgálunk fel, be kell kapcsolnunk a sütőt. Ez az úgynevezett galley operator feladata, aki mikor megsült az ennivaló, feltölti velük a kocsikban (trolley) lévő tálcákat. Mindig van 1-2 segítője, akik ezalatt felkészítik a kis italoskocsit, mely a “Bár" névre hallgat. A tetejére pakolunk mindent, ami kellhet, juiceok, röviditalok, ásványvíz, jég, szénsavas üdítők, sör, bor, illetve belül is meg vannak rakodva a fiókjai mindenfélével.
A többiek sem unatkoznak ezalatt. Van aki kávét-teát főz, míg más a hívógombokra válaszol. Utóbbiról szólnom kell pár szót. A hívógomb igazából azért van ott, hogy ha bármi gond van, az utas tudjon nekünk jelezni. Sajnos manapság italkérésre használják, pedig mindig nagyon örülünk, ha meglátogatnak minket a konyhában, és itt bármit szívesen adunk. Sokféle feladatunk van és megkönnyíti a munkánkat, ha nem kell a kabin elejébe rohanni egy hívógombért, majd vissza a végébe az italért, majd vissza az elejére, és így tovább, míg el nem fogytak a hívógombok. Ha legközelebb utasként mentek valahová, próbáljatok inkább a konyhából kérni valamit, hacsak tényleg nem nagy a baj. pl. nem vagytok jól, gond van az üléssel, stb. Mi légiutas-kísérők hihetetlenül tudjuk értékelni az efféle apró figyelmességet.
Mikor felkészítettük a trolleykat és elkészült az étel, elsőként azoknak szolgáljuk fel, akik valami különleges rendelést adtak fel. Járat előtt minimum 24 órával kell jeleznie az utasnak online, ha a menün feltüntetett választéktól eltérő falatokra vágyik. Rengeteg opció van, a lakto-ovo vegetáriánustól a tenger gyümölcseiig, pl. jain, hindu, oriental, alacsony zsírtartalmú, gyümölcstál, nyers zöldségtál, vegán, vagy gluténmentes menü is igényelhető. Ezeket a tálcákat egyesével, kézben visszük ki.
Ezután kihúzzuk a trolleykat a kabin elejéig és megkezdődik a felszolgálás (szervíz).  Ahogy halad a kajás trolley, követi a bár.
A felszállás előtt kiosztott menükártya alapján megkérdezzük az utast, hogy csirkét vagy marhát szeretne-e, vagy ami épp elérhető. Szokott lenni még hal, bárány, vegetáriánus, rántotta, tészta, stb. is. 

This is how we give out the tray / Így adjuk ki a tálcát

Vicces, de rengetegszer előfordult már, hogy megkérdeztem: csirkét vagy marhát, mire teljes komolysággal felelte, hogy halat. Persze ha a menüben csak az első két opció létezik, sajnos nem tudok halat fogni és sütni a gépen :) Azért el lehet neki magyarázni, hogy következő foglalásnál lehetősége van halas menüt rendelni. Bonyolultabb a helyzet, ha az illető vegetáriánus, de nem rendelte meg előre. Van feltöltve a gépre természetesen saláta, de ezt a személyzetnek adják fel és rendkívül limitált. Vagy ki tudjuk válogatni a zöldségeket neki az alapból elérhető kész ételek közül, vagy csak a hidegtálat adjuk oda, ami neki megfelelő. Ilyenkor kell egy kis kreativitás.
Meghatározott számú csirke és marha áll azonban rendelkezésre. Mondok egy példát: 60% csirke, 40 % marha. A probléma akkor van, amikor az egyik sokkal népszerűbb mint a másik, és mikor kifogytál, reklamál az utas, hogy ő nem hajlandó megenni ezt, csak a másikat. Ilyenkor végigjárom az egész gépet, végigkérdezem a kollégákat, elmegyek mindkét konyhába, benézek a sütőkbe, de ha senkinél nem maradt, sajnos elnézést kell kérnem, hogy nem adhatok olyat. Jó esetben az utas megértő, rossz esetben jelenetet rendez. Ha nem boldogulunk vele, kérjük a supervisor segítségét. Nekem szerencsére nagyon ritkán adódott ebből konfliktusom, jól boldogulok ebben a helyzetben.
Egy teli gépen általában nem csak egy kocsit tolunk végig. Ha végeztél eggyel, melyben 39 tálca volt, mehetsz a konyhába a következőért. Mindkét oldalon két bár megy végig, szóval van olyan, hogy 1 bárt és két trolleyt viszel végig. Általában így 3-at szoktam végigvinni, amiből 1 bár, de előfordult már a 4 is. Az azért nagyon fárasztó. Ez olyankor fordul elő, amikor sok új kolléga van, akik lassabban dolgoznak, plusz tele van a járat (mondjuk egy 2 osztályos 777-esen, amin több mint 400 ember van economyn).

That's how we prepared the cart at my previous airline. There we didn't have any trays and hot meals, only snacks, drinks and sandwiches / Az előző munkahelyemen így készítettük fel a trolleyt. Nem voltak tálcák, meleg étel, csak szendvicsek, snackek és üdítők

Ha már mindenki megkapta az enni-innivalóját, elkezdjük kihúzni a clearance cart-okat. Ez egy üres kajás trolley, amiről most lekerült a sütő, le van takarva fehér abrosszal, rajta pedig 2 fiók van. Az egyikben kávé, tea, tej, poharak, víz, cukor, citrom, kiskanalak, a másik teljesen üres. A clearance, avagy tálcák összeszedése úgy néz ki,hogy a kabin elejébe húzzuk a kocsit, és elkezdjük beszedni a használt tálcákat. 
A következő crew leszámol 39 embert és onnan folytatja a tálcabeszedést egy másik üres kocsival. Közben kávét-teát adunk vendégeinknek. A tálcabeszedés volt a munka azon része, ami engem az első munkanapomon a legjobban meglepett. Ez az egész szerviz legmunkásabb része. Nem a fel-le guggolás vagy a kávé-tea miatt: a tálcáknak egy trolleyn belül körülbelül 5 centiméter hely van függőlegesen. 12 másik tálca kell hogy elférjen még fölötte, és még fel kell “építenünk" 2 másik ugyanilyen oszlopot. A legtöbb tálca tartalma viszont, ahogy visszakapjuk, inkább emlékeztet egy mini Burj Khalifára, mint tálcára. A kis tálkák egymásba rakva, szalvéta nagy gombócba gyűrve, műanyag snack tartó két külön darabban, a csomagolások is szerteszét. 
Értékes percek mennek el, míg elrendezem őket úgy, hogy újra maximum 5 cm magas legyen a tálca tartalma. Ha ezt nem teszem meg, nem fogok elférni a tálcákkal belül, és a 39 ember tálcáját nem fogom tudni hova tenni, amit a következő crew leszámolt. Ez kellemes tud lenni, ha még csupa maszat is az egész, ugyanis nem használhatunk kesztyűt. Valljuk be, ez a mai világban, amikor annyiféle betegséget elkaphat az ember, nem a leghigiénikusabb. Mi még inkább ki vagyunk téve a betegségeknek, hiszen míg mondjuk egy átlag magyar ember nem gyakran jár ebola sújtotta vidéken, mi nem csak hogy távoli, egzotikus helyekre utazunk, de többszáz emberrel is dolgozunk nap mint nap, akik ki tudja, honnan érkeztek. Tehát, bár maga a repülés biztonságos közlekedési eszköz, ezekről a kockázatokról nem gyakran esik szó. Több mint másfél év óta, mióta itt vagyok, próbálok erre nem gondolni.
Viszont ezt a tálcás dolgot azért említem meg, mert mindig van pár kedves utas, aki kb. szebben adja vissza a tálcát, mint ahogy megkapta. Gyönyörű, rendezett, tiszta. Japánok, németek különösen híresek erről. Ők a kedvenc utasaim. Udvariasak, rendesek, öröm őket kiszolgálni. Ilyenkor sosem mulasztom el, hogy pár kedves szóban megköszönjem. Sosem veszem az ilyet magától értetődőnek. “Nagyon szép tálca :) Gyakran utazik? Köszönöm, hogy megkönnyíti a munkánkat :)” Mindig nagy mosoly a válasz. Ilyen kis apróságok hihetetlenül fel tudják dobni egy légiutas kísérő napját. Még ha viccesen is hangzik.
Ha utasként utazunk, mindig nagy gondot fordítunk rá, hogy szép tálcát adjunk vissza dolgozó kollégáinknak. Ilyenkor persze lebukunk, mert ránk vigyorognak néha, és megkérdezik: “Fogadjunk, hogy crew vagy” :) Pláne, ha korábban az italos kocsiról nem kértél mást, csak 2 baileyst. Nagyon tipikus kombó :)

This is how I gave back my tray on my last flight as passenger. Nice n flat :) / Mikor legutóbb utas voltam, így adtam vissza a tálcám. Szép lapos :)

A járat többi részében van időnk kicsit megismerni egymást, tippeket adni és kapni a közelgő layoverrel kapcsolatban, vagy ha van a járaton kedvenc utas, visszamegyünk hozzá, viszünk neki szemellenzőt, füldugót, csokit, valami apróságot, hogy feldobjuk a napját. Majdnem minden járaton kipécézek valakit, akiért igyekszem többet megtenni, mint másokért. Nem tehetsz meg mindenkiért mindent, de ha már egy embernek igazán különlegessé tetted az utazását, biztosan visszatér majd és nem felejti el. A tréningen gyakran mondogatták nekünk ezt a mondatot: “Az emberek elfelejtik, mit tettél vagy mit mondtál. De azt sosem felejtik el, hogyan érezték magukat veled.” (Maya Angelou). Próbálok mindig eszerint dolgozni.
Persze közben válaszolunk a hívógombokra, és hosszű járaton fél óránként We Care-t teljesítünk. Ennek több része van. Negyed óránként ellenőrizni a mosdókat, fél óránként összeszedni a szemetet a kabinban és az utasok elől, illetve ezüsttálcán üdítőket és vizet szolgálunk fel, mert a levegőben nagyon fontos a folyamatos folyadékpótlás. Nem sok időnk van ücsörögni. Éjszakai járat általában nyugisabb, ott szinte mindenki alszik. Ilyenkor nekünk sem könnyű ám ébren maradni. Ilyenkor felmegyünk business classra csinálni egy finom cappuccinot, vagy meglátogatjuk a pilótákat a pilótafülkében.

On a night flight, passengers can be extremely creative :) / Éjszakai járaton hihetetlen kreatívok tudnak lenni az utasok :)

Ha van második szerviz, ami általában 6 órás vagy annál hosszabb járaton van, ez ugyanúgy zajlik. Az úgynevezett lightbites cartban szendvicsek, süti, kávéscsészék és kistányérok vannak, a kocsi tetején pedig minden létező ital, mert itt nincs külön bár. Ezt a kocsit ketten viszik ki, amit úgy hívunk “double ending”. Ez általában gyorsan lezajlik, ráadásul a melegételekkel ellentétben szendvicsek miatt nem keltjük fel az utast. Csak annak adunk, aki ébren van.
Van 3 szervizes járat is, Amerikába, ami általában 13-16 óra. Úgy is hívjuk, hogy ULR: Ultra Long Range. Nekem még nincs amerikai vízumom, bár hamarosan lesz és akkor oda is mehetek. Ezeken 2 melegétel és egy lightbites van.

Remélem érdekes volt számotokra a leírás. Igyekeztem minden apró részletet megosztani. Így akik közületek ilyen álmokat dédelgetnek, biztosan tudják, mire vállalkoznak. A “Légiutas kísérő átlagos napja” sorozat 3. részében a süllyedésről, kiszállításról, ezek utáni teendőkről írok, és elmesélem, melyik járatot hívjuk “Cardio edzésnek”. Ne menjetek messzire :) Ha pedig krdés van, vagy szeretnétek, hogy valamiről kiemelten írjak, írjatok bátran Facebookon, Sky High Heels by Lidia néven megtaláltok.

Legyen szép napotok. Ami engem illet, ma este Indiába repülök, ahol ott is alszunk. Nagyon szeretem azt a hotelt, úgyhogy már várom :)



Post Comment
Post a Comment

Auto Post Signature

Auto Post  Signature