Top Social

The average day of a cabin crew (part 3)

Tuesday, September 13, 2016
I already told you about our pre-flight duties and what we actually do after take-off. Today's article is gonna be about descent and landing.

Az előző részekben a repülést megelőző előkészületekről írtam és arról, mi a dolga egy légiutas-kísérőnek felszállás után. A mai részben a süllyedésről és földet érés utáni teendőinkről mesélek nektek.

Approaching the runway (photo:my own) / Közeledünk a kifutópályához (saját fotó)


20 minutes before descent, the pilots let us know “20 to top”, so then we have a little time to eat a few bites if we didn’t have the chance yet. When we hear them informing passengers on the speakers, it means we are almost there and we can start collecting blankets and headsets. We change our waistcoats back to blazer, the flat shoes to heels. When the seatbelt sign comes on, we prepare the cabin, just like before take off. When all the bags are under the seat, window blinds, seats, tables upright, seatbelts fastened, exits clear and unobstructed, toilets closed, then we can sit down and report to the cabin supervisor that our area is secured. They report to the purser, who forwards the info to the pilots, so we are safe to land.

Amikor túl korán van és túl sokat beszél a melletted ülő

When we hear “Cabin Crew prepare for landing”, we start mentally reviewing the emergency procedures, until we land and vacate the runway. Then the purser makes an announcement and says goodbye to the passengers, informing them that until the seatbelt sign is own, they must remain seated, and before leaving the aircraft, they are advised to check if they left anything in the seatpockets. She also tells them where they get back their checked in baggage, whats the temperature, the local time, and that they can use their electronic devices.


Így érzem magam, mikor a pilóták kiengedik a futóművet :)
When the aircraft stopped, the pilots tell us to "disarm the doors” (put them in ground mode), so in case of a door opening, we don’t drop the slide. That is the nightmare if all cabin crew. We also have to crosscheck the door on the other side and the other crew does the same. Then the purser makes an all-call to ask personally everyone, if their doors are okay. This is a key element. It is extremely highlighted on the training, so that operating the door is perfectly clear for everyone.
When the stairs arrived to the aircraft, the purser gives us the permission, and the stairman knocks at the door, we open the doors, which requires 2 crew, 1 to actually open, and the other who checks it one last time that the door is really in “ground mode”. There were so many slide drops because of lack of attention or fatigue. This causes not only significant financial damage for the airline, but if someone, like mantenance, stairman, other ground staff were nearby, the slide will hit and therefore kill them.
When the buses arrive and the ground staff is ready to greet the passengers, we start the disembarkation and say farewell to our passengers. Doesn’t matter if we flew for 2 or 16 hours, they still have to see on our faces that we are fresh and presentable. Even if it’s sometimes the biggest challenge.
When everyone left, we check our areas, if noone left there anything, then we let the buses go. We have to collect the remaining blankets, headsets, pack our little suitcase and march off the plane.


"Amikor az utasok bámulnak, feltételezem, azért teszik, mert jegyzetelnek, hogyan kell ilyen fantasztikusnak lenni" :D

I must mention my favourite flight: the 40 minute Doha. If you think that it’s easy-peasy, because it’s short, you are wrong. It’s a turnaround, so we don’t sleep there, we come back, we have to do 2 thorough security search on the plane, before going there and coming back. We have to be at our base 2 hours before departure. The finniest part though is flying of course, because we only have like 20 minutes for the service. We are still ascending, when the seatbelt sign comes off, we run to the back for the trolley, which has 52 trays with continental breakfast (the contents are usually water, fruit, croissant, seeds, sandwich or muffin). We have to hand these out super quick, the trays are basically flying in the cabin to the passengers tables and we keep squatting up and down for them to give them out, that’s why we call it a good cardio training :) Then during collection, we serve coffee, tea, water, but we don’t even finish half the cabin, when the captain makes his announcement, that we started the descent. We do the cabin preparation together with a quick trash collection, and we don’t even have the chance to collect headsets. Luckily on such a short flight, there are no blankets to deal with.

Amikor 35 perces járaton mindenki dupla adag üdítőt kér :'D
I hope I managed to give you a clear view about what it is to work as a flight attendant and you enjoyed reading these posts. I'm planning to write more about flying, because - I guess it's not a secret anymore - it's my favourite topic. And now I'm gonna sleep, still have some time to rest before flying back to Bangkok. I'm writing this from Sydney, I'm up since 8 AM, so we could take some new photos in a beautiful location to capture the newest outfit.



20 perccel süllyedés előtt szólnak a pilóták, hogy “20 to top”, ekkor még van időnk bekapni pár falatot, ha eddig nem lett volna rá lehetőség. Ha meghalljuk a pilóták bemondását, amiben tájékoztatják az utasokat, hogy hamarosan megérkezünk, akkor elkezdjük beszedni a takarókat, headseteket és átcseréljük a mellényt blézerre, a lapos cipőt magassarkúra. Ha feljön az öv becsatolását jelző tabló, felkészítjük a kabint, csak úgy, mint felszállás előtt. Ha minden csomag az ülés alatt és biztonságosan a csomagtárolókban elhelyezve, napellenzők, ülések, asztalkák alaphelyzetben, övek becsatolva, vészkijáratok tisztán és akadálymentesen, mosdók bezárva, mi is leülünk, és jelentünk a supervisornak, hogy a kabin ránk eső része felkészítve. Ők jelentenek a pursernek, aki pedig a pilótának, így megkezdhetjük a leszállást.
Ha bemondják, hogy “Cabin Crew prepare for landing” (“Személyzet leszálláshoz készülj”), ismét a leszállást és egy esetleges vészhelyzet esetén fellépő teendőinket gondoljuk át, míg földet nem érünk és el nem hagyjuk a kifutópályát. Ekkor a purser bemond és elbúcsúzik az utasoktól, figyelmeztetve őket, hogy amíg fent van a tabló, maradjanak becsatolva, illetve mielőtt elhaggyák a gépet, ellenőrizzék, nem hagytak-e semmit az ülészsebekben. Elmondja, hol vehetik át a csomagjukat, hány fok van, mennyi a helyi idő és hogy most már szabadon használhatják az elektronikus készülékeiket is.


Mit lát egy normál utas vs. mit lát a pilóta amikor utas :)

Ekkor a pilóták is bemondanak, hogy az ajtókat állítsuk "földi üzemmódba”, így ajtónyitás esetén nem dobunk majd csúszdát… ami minden légiutas kísérő rémálma :) Ezt a szemben lévő kollégával le is ellenőriztetjük, majd a purser mindenkit végighív, hogy rendben van-e az ajtó. Ez egy kulcsfontosságú momentum. Kiemelt szerepet kap a tréningen, hogy mindenki teljesen tisztában legyen az ajtó kezelésével és működésével.

Opening a door always requires a "checker" -another crew who assists at the door / Az ajtónyitáshoz elengedhetetlenül fontos egy extra crew ("checker") aki segít ajtót nyitni
Ha megérkeztek a lépcsők, a purser engedélyt ad, kintről kopog a lépcsős, nyithatjuk is az ajtókat, amihez két crew kell, egy aki nyitja, egy pedig aki még egyszer leellenőrzi, hogy biztosan földi üzemmódban van-e. Sok csűszdadobás történt már figyelmetlenségből, fáradtságból adódóan. Ez pedig jelentős anyagi károkat okoz egy légitársaságnak, nem beszélve arról, ha valaki van az ajtó előtt kívül, annak egy csúszda dobás szó szerint az életébe kerülhet.
Ha megjöttek a buszok illetve a földi személyzet készen áll az utasok fogadására, megkezdjük a kiszállítást és széles mosollyal búcsúzunk utasainktól. Ha 16 órát is repültünk, nekik akkor is látniuk kell rajtunk, hogy frissek vagyunk. Még ha ez sokszor az egyik legnagyobb kihívás is.
Ha mindenki kiszállt, utoljára átnézzük a gépet, nem hagyott-e ott senki csomagot, majd elengedjük a buszokat. Ekkor összeszedjük az otthagyott takarókat, headseteket, összecsomagolunk a kis bőröndünkbe és együtt lemasírozunk a gépről.

Muszáj megemlítenem a kedvenc járatom: a 40 perces Dohát. Aki azt hiszi, hogy ez egy könnyed sétagalopp, mert jó rövid, téved: mivel turnaround (egyből visszajövünk, nem alszunk ott), 2x vizsgáljuk át a gépet, odaút előtt, majd visszaút előtt. Itt is két órával indulás előtt a bázison kell lenni, de az igazán vicces rész természetesen a repülés, hiszen mindössze 20 perc van a szervizre. Még javában emelkedünk, mikor lejön az öv becsatolását jelző tabló, már rohanunk is hátra a trolleyért, amiben 52 tálca van kontinentális reggelivel (víz, gyümölcs, croissant, magvak, szendvics vagy muffin van rajta általában). Ezeket villámgyorsan kell kiosztani, szinte repülnek a tálcák az utaskák asztalára és mi is fel-le guggolgatunk értük, hogy kiadjuk, ezért ezt a járatot mindenki csak kardio edzésnek hívja :) Aztán beszedés közben kávét, teát, vizet osztunk, de még a kabin feléig sem jutottunk, mikor már bemond a kapitány, hogy süllyedünk. A szemétszedéssel egybekötve készítjük fel a kabint, headseteket pedig esélyünk sincs összeszedni. Szerencsére ilyen rövid járaton nem kell a takarókkal bajlódni.


Remélem nem hagytam ki semmit a leírásból és tetszett nektek ez a kis 3 részes sorozat. Tervezem, hogy írok nektek még a repüléssel kapcsolatban, mert - azt hiszem nem árulok el vele nagy titkot, de - ez a kedvenc témám. Most pedig irány az ágy, még van egy kis időm aludni, mielőtt repülünk vissza Bangkokba. Még mindig Sydneyből gépelem soraim, reggel 8 óta fenn vagyok, mert egy gyönyörű helyre mentünk, hogy lefotózzunk egy új outfitet.

There is something special about watching the Sun go down at the airport (the Budapest Tower)  / Van valami különleges a reptéri naplementékben (a képen a budapesti Irányítótorony)

2 comments on "The average day of a cabin crew (part 3)"
  1. Szia! nagyon tetszenek az írásaid:) Engem az érdekelne, hogy volt-e már olyan utasod, aki félt a repüléstől, mivel tudtad megnyugtatni? (azért kérdezem, mert én is imádok utazni, de a repüléstől eléggé félek mindig:() köszi a választ:)

    ReplyDelete
  2. Szia! Csak most láttam a kommented. Köszönöm, ennek nagyon örülök :) Igen volt, persze. Vannak, akik szabályosan pánikolnak. Olyankor mindig elmesélem az én igaz történetem. Kisgyerekként kezdtem utazni, kb 3 évesen. Akkor még nagyon élveztem a repülést. Mivel ebben nőttem fel, nagyon érdekelt ez a világ és imádtam ilyen jellegű filmeket nézni. Jöhetett ismeretterjesztő vagy akciófilm, bármi, csak repülős. Ezekben persze gyakran esett szó légikatasztrófákról, terrorizmusról, így ahogy kezdtem felfogni ezek veszélyét, szabályosan félni kezdtem attól, hogy ez akár velem is megeshet utazás közben. Így hosszú évekig nagyon féltem a repülőn, a hangoktól, turbulenciától, vagy attól hogy bármi bajom eshet közben. Aztán elkezdtem dolgozni a reptéren, mert nem tudtam hosszú időre távol maradni a repülőktől, így pedig mégis csak biztonságos távból figyelhettem őket. Ahogy láttam a gépeket fel-le szállni, vonulni a személyzetet, mindig libabőrös lettem. Irigykedtem, pedig paradox módon féltem is attól, hogy repülőre szálljak. Ekkoriban ismertem meg egy pilótát, aki kérdezte, nincs-e magyarul és angolul beszélő ismerősöm, aki szeretne légiutaskísérő lenni, mert a cég, ahol dolgozik, felvételt hirdetett. Nem volt, de poénból én beadtam a jelentkezésem. Nem sikerült, de utána tovább próbálkoztam, mert úgy voltam vele, a legjobb módja legyőzni a félelmeim, ha elébe megyek. Ha pedig nem válik be, még mindig felmondhatok. Képzeld: végül felvettek egy légitársasághoz, elvégeztem a tréninget, ahol végre megláttam, nincs mitől félnem. Elmondták mi miért történik, melyik helyzetben mi a teendő, és mivel nagyon átfogó a képzésünk, teljesen magabiztosan megyek fel azóta a gépre. Ha én le tudtam győzni a félelmeim, Te is le tudod! Olvass a repülőkről, beszélgess a légiutas-kísérőkkel a félelmedről. Kérdezd meg, mi micsoda, boldogan elbeszélgetnek veled és elmagyaráznak mindent. Ha látod, hogy szakértő kezekben vagy, megérted, hogy nincs mitől félned :) Remélem tudtam segíteni és nyugodtan írj még, ha van kérdés :)

    ReplyDelete

Auto Post Signature

Auto Post  Signature